február 2024

Minden csalódás forrása az elvárás.
Amikor olvastam pár kritikát a most nyílt interaktív Van Gogh kiállításról, még inkább érdekelni kezdett, mi nem tetszik már megint egyeseknek? És megnézve, megértettem. Sznobizmus és elvárások… tedd félre és menj el, szerintem nagyon jó!!!

A modern kor művészete a digitális világ. A mi gyermekeink számára ez a természetes, nekünk izgalmas kaland. Ami jól használva gazdagít. Kifejezetten ajánlom eme programot, ha szeretnéd a gyerekeidnek szórakozató módon megmutatni a műveltség és a művészet szépségét.

Ne várd, hogy olyan lesz, mintha a Szépművészetiben néznéd az eredeti képeket! Ez a tárlat teljesen mást ad. A leírások érdekesek, informatívak, nem tolják túl az edukatív tartalmakat, mindenkinek befogadható a mennyiségük. A reprodukciók csak díszítőelemek, nem akarják az eredeti alkotást helyettesíteni. Az animált képek zseniálisak, a térbe helyezett művek hangulatosak. Valóban alkalmas szelfizésre, ám ennél több. Ekkora méretben, megérinthető formában találkozni egy ember által látott világgal teljesen újszerű a múzeumi képnézegetés után (amit nem mellesleg, imádok).

A fő térben pedig egy csoda vár. Hatalmas terem, kényelmes napozóágyak, és körülötted, még a padlón is, három korszakra tagoltan láthatod a festő híres alkotásait megelevenedni, mozogni, élni. Nem tudom, hányszor néztem végig, csak hogy egy-másfél órát töltöttem ott. Mert mindig volt valami, amit még fel lehetett fedezni. Mert egyszerre volt megnyugtató és izgalmas. Utazás olyan helyekre, amelyeket egy másik ember elméje alkotott.

Az utolsó részt se hagyd ki! Igen, a VR élményért kell plusz 500 forintot fizetni (ami amúgy a 6-7 ezres jegyár mellett szerintem már igazán belefér, nem kell kritizálni). Én most is odavoltam érte. Hihetetlen, hogy még átélhetőbbé tette a képek által teremtett világot. Soha ilyen közel nem voltam ahhoz, hogy ezeken az utcákon, mezőkön, erdőkben sétáljak. Betérjek a kávéházba, lemenjek a folyópartra, figyeljem az embereket és a csillagos, kavargó éjszakai égboltot…

Számomra Van Gogh olyan, mint a költészetben Petőfi. Egyszerűségében gyönyörű. Ha a költőnk azt írja, hogy „kis kék virág”, az egy kis kék virág. Épp csak annyi szimbolikával, amennyit bárki lelke azonnal ért. Van Gogh képeiből ugyanez a nemes, tartalmi egyértelműség sugárzik. A napraforgói valódi virágok másolatai, és hogy több fázisban szerepelnek a képen? Persze, hisz gyorsan hervadtak, miközben festette őket hajnaltól napestig. Ha mégis a szimbolikát keressük, nem kell túlagyalni. Az élet ciklusai egy képben. A ragyogás és az elmúlás pillanatai, amelyek külön-külön szépek vagy rémisztőek, ám egyben rátekintve valami csodát, teljeset és tökéleteset hoznak létre. Ilyen az élet… („A nagyszerű dolgok nem fellángolásként, hanem egy sor kis dolog együtteséből állnak össze.”)

Ez a férfi életében egyetlen képet adott el. Nem volt híres, ünnepelt sztár, csendben alkotott. („Ha értékes leszek később, akkor most is az vagyok. Ahogy a búza akkor is búza, amikor kezdetben az emberek még fűnek nézik.”) Ma 50-80 millió dollárért kelnek el az alkotásai. Lelkésznek készült, művész lett. És hálatelt szívvel köszönöm, hogy ami akkor kudarcnak tűnhetett, ilyen csodák létrejöttét tette lehetővé… (A saját eddigi életutam dereng fel, és ebből a perspektívából még boldogabb vagyok, hogy azokat a döntéseket hoztam, amelyeket.)

Szintén inspiráló, hogy számára a művészet ösztönös terápia volt. („…és aztán ott van nekem a természet, és a művészet, és a költészet, ha ez nem elég, akkor mi lenne elég?”) Elméje csupán ezen pillanatokban lelt békére. Bármilyen területen alkotunk, bármennyire tanult vagy ösztönös a folyamat, mindannyian felszabadulást keresünk. A szabadság pillanatait, amelyekben színtisztán önmagunk lehetünk. Megfoghatóvá tegyük azt, ami bennünk tombol. Legyen az szép vagy rút, magasztos vagy fájdalmas… Mert a nevetés és a sírás egyaránt gyógyít.

Renoir képei azt üzenik, hogy a művészet célja az örömszerzés. Van Gogh (és a legtöbb, traumáitól inspirált alkotó) elénk tárja, hogy a kínból is lehet csodát teremteni! Nem csak milliókat érő alkotásokat! Íme néhány neki tulajdonított idézet, amely megmutatja, hogy a lélek szépsége a gondolatokból fakad. Mindegy, hogy írsz, festesz, táncolsz, zenélsz stb., engedd meg magadnak! Hiszen mindegy, mit gondolnak most rólad. És azt sem tudhatod, hogy az utókor emlékszik-e majd rád. De alkoss, önmagadnak, önmagadért, mert a világ végül gazdagabb lesz általad.

„Van olyan ember, akinek nagy tűz lobog a lelkében, de soha, senki nem jön, hogy megmelegedjen mellette. Az arra járók nem látnak mást, mint a kéményből gomolygó kis füstöt, és továbbmennek.”

„Milyen lenne az élet, ha nem lenne elég bátorságunk ahhoz, hogy kipróbáljunk dolgokat?”

„Ha hallasz egy belső hangot, amely azt mondja, hogy „te nem tudsz festeni”, akkor mindenképpen csak fess tovább, és a hang majd elhallgat.”

„A szabályszerűség aszfaltozott út: kényelmes járni rajta, de egy virág sem nő rajta.”

„Jó dolog sok mindent szeretni, mert ebben valódi erő rejlik, és aki sokat szeret, sokat cselekszik, és sokat ér el, és amit szeretettel teszünk, azt jól csináljuk.”

„Mennél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem, hogy semmi sincs, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket.”

„Mennyi szépség van a művészetben! Ha az ember csak vissza tud emlékezni mindarra, amit látott, akkor már sosem henyél, igazában sohasem magányos, és nincs többé egyedül.”

„A művészet arra való, hogy megvigasztalja azokat, akiket megtört az élet.”

„Ám legyen mélabús, aki akar, nékem elegem volt belőle. Már csak vidám óhajtok lenni, akár a pacsirta tavasszal! Nem is kívánok mást dalt énekelni, mint: szeretni még!”

„Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.”

// Gyakorlatias tippek a kiállításhoz:
– Vigyél magaddal innivalót, mert nincs büfé. Megdumcsiztuk ezt az alkalmazottakkal, ők is támogatták, hogy legyen!
– Menj el mosdóba előtte, a ruhatár után, mert bent nincs.
– Szánj rá minimum 3 órát, legalábbis ha elolvasnál mindent, lőnéd a szelfiket és pihennél egy jót a vetítőteremben. Érdemes többször végignézni!
– Fizess be a VR élményre is!
– Tervezd be mihamarabb, mert most nyitott, és meglepő módon, vasárnap délután nem volt tömeg. //