“A végzet hatalma”

Ma délelőtt végre kisírtam magam. És egy megértő barátot is kaptam segítségül tanárom és táncpartnerem személyében. Pedig nem volt tervben… De az időzítések… Minden pillanatban rácsodálkozom arra a csodálatos rendre, amelyben élünk… És a szimbolikájára…

Szombaton elvállaltam egy csoportos tanfolyam megtartását egy embernek. Valahogy erős megérzésem volt, hogy ez fontos. Mégsem a szokásos lelkesedéssel vártam. Kettős érzések kavarogtak bennem. Amikor odajött a hölgy, nagyon feszült volt. Udvariasan, de őszintén elmondta, hogy most kábé minden zavarja, és lehet, nem is marad. Ültem vele szemben, ittuk a teánkat. Megnyugtattam, hogy ezt is választhatja, semmi gond. Kérdeztem. Válaszolt. Sírt. Adtam neki egyszarvús zsepit. Megváltozott a tartása, a hanghordozása, a beszédessége. És maradt. Négy órával később mintha egy másik nő ment volna ki a teremből. Szeretettel búcsúztam tőle, és hálás voltam, hogy megint megélhettem, ahogy a női erőnk megváltoztatja valaki világát…

Másnap reggel eszembe jutott, hogy évforduló van… A volt kapcsolatommal ezen a napon találkoztunk. 7 éve. Nem részletezem itt, de ez volt a „legrosszabb” választásom… Évek burkolt bántalmazása, és további, gyógyulással töltött esztendők követték. Ismét kettős érzelmek kerítettek hatalmukba. Magánember részem szerette volna semmissé tenni mindezt. Visszamenni és másként dönteni. El sem kezdeni… A bölcsebb énem pedig tudta, hogy enélkül nem lennék ma az, aki vagyok… Nem mentem volna keresztül ekkora változásokon. És nem alkottam volna meg a táncterápiás módszert, amellyel másoknak is tudok segíteni. Mint tegnap… De azért b…meg…

Úgyhogy este elmentem a Metropolitan Opera közvetítésre. És nagyot nevettem, amikor eszembe jutott, mit nézek meg… Verdi: A végzet hatalma… Köszi szépen a választ!

Hétfőn délelőtt a szocioterápia képzésen pont az én alkotásomat elemezte a csapat. Találó volt. Tetszett, ahogy „ismeretlen” emberek ráéreztek, mi foglalkoztatja a lelkemet. És mivel éreztem, hogy a testem is küldi a jelzéseket, miszerint figyu, ez sok feldolgozandó érzés, kivételesen inkább otthon maradtam tréningezés helyett. Kellett…

Mert másnap reggel éreztem, hogy egy fájdalom kijött: jobb oldalon a nyirokcsomók. Megint a férfi oldal… és az immunrendszer. Védekezés, az életellenes dolgok likvidálása. Megmosolyogtatott, ahogy a testemet figyeltem: a bal (női) oldalam tökéletesen működik. Erős, fájdalommentes, aktív. De a jobb (férfi)… gyengébb, érzékeny, és most a nyirokmirigyek… Oké, nőnek születtem, örülök, hogy ezt boldogan élem, nademostmárna…

Hát igen, ez a 7 éves ciklus vége… tisztul, aminek ideje pusztulnia. Kilépve a házam elé még nagyobb meglepetés fogadott. Egy tárgy, ami időben és emlékekben ahhoz az időszakhoz kötődött, eltűnt… és helyette a kocsim ablakán egy szál rózsaszín jácint mosolygott…

Vége egy 7 éves körnek.

Szerda hajnalban volt a Tavaszi Napéjegyenlőség, Ostara ünnepe, amely a feltámadás, az újjászületés pillanata.

Ugyanerre a napra esett a Boldogság Világnapja.

Csütörtökön a csillagászati újév köszönt ránk.

Jövő hétfő Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.

Hétvégén pedig egy Bolondok napjával megbolondított Húsvét érkezik.

Minden a megújulásról, az újrakezdésről mesél…

Ugye, hogy nincsenek véletlenek? Te meglátod a jeleket? Ellenállsz az élet áramának, vagy élsz a lehetőségekkel?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük