Több hét telt el, mióta legutóbb írtam. Mindent a maga idejében… Furcsa, hogy a kertben ülve, második napja tartó kényszer némaságban (semmi komoly, csak elment a hangom, és suttogáson kívül nem jön ki más a torkomon), épp ez a gondolatsor jut eszembe. Vajon miért? 😀
Élj a mának! Tetszetős gondolat. És hasznos, ha boldog életet szeretnénk. Hiszen az Élet nem a múlt és nem is a jövő. Hanem mindig a jelen. Minden, amit most teszünk, meghatározza a jövőnket. Mert a legtöbb dolog nem megtörténni fog, magától, hanem mi csináljuk. Mindig az épp aktuális pillanatban.
Ha a táncterápiában a félelmek kerülnek szóba, az egyik jellegzetes kérdésem ez: Mitől félünk általánosságban? Vagy a múlttól, vagy a jövőtől. Ha megállsz egy pillanatra és belegondolsz, most van-e okod félni, mit válaszolnál? Ami történt, vagy lehet, hogy történni fog, ebben a percben zajlik? A jelenben élés nagyon sok felesleges aggodalomtól megszabadít. 😉
Akkor mégis miért visszatetsző ez a közismert mondás? Véleményem szerint azért, mert kétféle értelmezési módja lehetséges.
1) Az egyik az, amikor a múlt motiválja. Ilyenkor nincs benne jövőkép. A holnap nem számít, a következmények lényegtelenek. Gyakran sérelmek, fájdalmak, düh, büszkeség, bosszú vezérli a cselekvést. Látszólag élvezetes, vidám, felszabadult, hedonista. De tényleg ilyen rózsás a valóság? Vagy tele van hiánnyal és kompenzálással? Be nem gyógyult sebekkel? És a folytatásban egy rakás megbánt tettel… Enyhébb esetben a megszokás áll a hátterében, ezáltal a változástól való félelem. Hátránya, hogy “új utat járni a régi módon nem lehet”, azaz biztos, hogy a holnap ugyanolyan (vagy rosszabb) lesz, mint az eddigi szakaszok.
2) Amiről szerintem valójában szólna ez a mondat, az a jövőkép által inspirált verzió. Van egy álmod, célod, és ezért nap mint nap teszel. Nem türelmet erőltetsz magadra, hanem megtanulod élvezni minden egyes lépésedet (ahogy a tánc sem arról szól, hogy a végén megtapsolnak, hanem hogy benne vagy és megéled). Ha örömmel éled a jelent, a jövőd is az lesz. Hisz a Jövő a következő Most.
Nagyon szeretem az Anonim Alkoholisták mondását: „Csak ma nem iszom.” Átültetve a boldogságra, ha azt tervezem, hogy húsz évig örömteli és optimista leszek, az nyomasztó teher. De ha ma mindent elkövetek, hogy az adott körülmények között a lehető legjobban érezzem magam, az nem olyan nehéz, ugye? Nincs más dolgom, mint ezt tenni holnap is. 😀
Úgyhogy, ha már nem taníthatok ma, sütkérezem még az utolsó napsugarak melegében, élvezem a csendet és megengedem magamnak a pihenést. Mert így a Jelen és a Jövő egyaránt szépnek látszik!
