Van egy olyan érzésem, hogy a most következő tanács mindenkinek meg fog nyomni egy piros gombot… Később talán írok egy cikket arról, hogy a megfelelő életmód, a táplálkozás, a vitaminok és főleg a sport mennyit számít a minőségi élet elérésében. És megszólalhatna a természetgyógyász énem, aki hosszasan fejtegetné a negatív gondolatok, érzések egészségre gyakorolt hatásait. De addig is érteni fogod, hogy ami káros rád nézve, az soha, semmilyen formában nem fogja támogatni a fejlődésedet!!!
A szürke kanca ötödik tanítása:
„Életet a tiszta víz ad. A zavarosban halászni nem egészséges.”
Tiszta, tisztességes, korrekt, egyenes helyzetekre törekedj. Tápláló, pozitív, szeretetteljes, energikus, tiszteleten alapuló dolgokat teremts. Ami koszos, romlott, lápos, az gyanús, hogy betegséget fog bevinni a szervezetedbe. Az ilyen vizet senki nem akarja meginni. Kérdés, hogy hagyod-e, hogy lenyomják a torkodon? Esetleg te halászol a zavarosban? Csomó példát lehet ide hozni: hazugságok, átverések, negatív manipulációk, ködösítések, megcsalások, hűtlenségek…
Észreveszed, ha valami nem stimmel? Amikor „valami bűzlik”? Hallgatsz ilyenkor az intuíciódra? Vagy megmagyarázod, hogy áááá, még alig járt le a szavatossága…? Tettél már utólag szemrehányást magadnak azért, mert tudtad, hogy valamit nem kellene, mégis megcsináltad?
Ha jót akarsz önmagadnak, egészséges szeretnél lenni, ha tiszta, harmonikus életre vágysz, ha értékes dolgot teremtenél, akkor ne vigyél be olyan mérgeket se a testedbe, se a lelkedbe, se az elmédbe, se a szociális kapcsolataidba, amelyek ezt a fejlődést és alkotást gátolják! Az ilyen ételek, italok, vegyszerek, emberi kapcsolatok, érzelmek, gondolatok, negatív minták, szellemi szintű ráhatások, befolyások ne nyerjenek teret. Mérsékeld a gyorséttermi kajálásokat, az alkoholfogyasztást, a dohányzást, a fake news cikkek olvasását a Facebookon, a híradó követését, a politizálást, a véget nem érő kommentháborúkat, a szájkaratét… Zárd ki azokat az információkat, amelyek nem előre visznek. Ne tudatlan legyél! Csak azokat a forrásokat keresd, amelyek abban segítenek, hogy tájékozódj és kihozd az adott helyzetből a legjobbat. Ne pazarold az erődet. Ne emésszen fel a harag. És vezesd le a stresszt!
Mindannyiunknak más az értékrendünk. Neveltetés, kulturális környezet, családi minta, tapasztalatok, célok, vágyak és a személyiségünk egyaránt alakítja az életünk során. Vannak olyan általános normák, amelyeket érdemes tiszteletben tartani a társadalmi együttélés miatt. Sőt, a legtöbb részét annyira kicsi korunktól neveli belénk a környezet, hogy már el sem tudjuk különíteni, mi a mi belső valóságunk, és mi a tanult viselkedés. Nézzünk egy példát, nagyon leegyszerűsítve. A mi kultúránk a monogámiára szólít fel. Sok oka és haszna van ennek, persze egyik sem az egyén boldogságát, hanem a társadalmi berendezkedés fenntartását célozza. De annyira belénk plántált fogalommá vált, hogy ehhez kötjük a személyes jóllétünket is. Ha azonban egy olyan vidékre születünk, ahol a többnejűség/többférjűség az elfogadott, akkor ugyanazt gondolnánk a poligám kapcsolatokról, mint most? Hol a határ a saját értékrendünk és a neveltetés között? Nagyon nehéz meghatározni.
Engedjétek meg, hogy egy általam alkalmazott módszert meséljek el. Amikor egy fontos témában keresem a saját utamat (legyen az akár párkapcsolat, hűség, gyermekvállalás, szakmai döntés, bármi), megnézem, mi az első, azonnali válaszom. Majd megfigyelem, hogy ez milyen érzéseket vált ki belőlem. Büszkeséget, nyugalmat, örömöt, lelkesedést? Vagy valami zavarosat? Ha bizonytalanságot észlelek, jön a következő kérdés: ki és mit vár el tőlem etéren? Általában könnyű felelni, igaz? Na most, ha ezt az elvárást nem veszem figyelembe, akkor mit cselekednék? Hmmm, ez már érdekes, ugye? Javaslom, hogy itt ne állj meg. Ugyanis az előző kérdéssort felteheted magadnak újra és újra. Hidd el, van pár réteg, amit még le lehet bontogatni.
Az önismeret egy remek eszköz. Sőt, elengedhetetlen ahhoz, hogy előbb-utóbb a saját, kiteljesedett éltünket élhessük. A fenti gyakorlat mellé gondold át, mi a te belső értékrended? Nem az számít, hogy mi a norma és mi a sajátod. Hanem az, hogy mi tesz kiegyensúlyozottá? Amikor rebellis módon csakazértis ellene akarunk menni az általánosan elfogadott elveknek, hogy majd jól megmutatjuk mindenkinek, mennyire önazonosak vagyunk, az a másik véglet lesz. Pont ugyanahhoz a kényszerű, fojtogató, energiarabló életmódhoz vezet, mint a gondolkodás nélküli asszimilálódás.
Ha tudod, hogy téged mi tesz boldoggá – mert megtapasztalod, hogy ilyenkor örömteli, sugárzó, energikus, alkotó, teremtő, motivált, lelkes, nyugodt, kiegyensúlyozott, stabil vagy -, akkor teljesen mindegy, hogy az ezt megalapozó értékrend honnan ered. Valójában ez csak akkor számít, ha nem vagy jól. Ha azt kell megtalálnod, hogy mi gátolja a fejlődésedet. Illetve vannak az életnek olyan sarokpontjai, amikor a korábbi elvek már nem szolgálnak minket. Eddig jók és hasznosak voltak, de már nem azok. Már csak korlátok. Ilyenkor érdemes időt szánni magunkra, és alaposan átrágni a fentieket. Ha a felismerések mentén felszabadultságot érzel, akkor jó felé gondolkodsz.
Keresd a válaszokat önmagadban! Ne akarj mindenáron megfelelni másoknak. Aki hozzád hasonló rezgésű, gondolkodásmódú, értékrendű ember, az elfogad, szeret és tisztel téged. Aki nem, az miért számít neked? Őmiatta érdemes meghasonulnod önmagaddal? Boldogtalanul, örömtelenül, feszültségben, lemondások, kételyek és zavaros gondolatok, érzések, szituációk közepette? Vagy inkább olyan élethelyzetekre vágysz, ahol igazán jól érzed magad? Ahol a jelen csodálatos és a jövő egy lehetőségekkel teli, csábító utazás? Akkor gyerünk, önts tiszta vizet a pohárba!
Az önszeretetről, öngondoskodásról szóló teljes előadásomat itt megtalálod: https://www.youtube.com/watch?v=ImswxpPINlk
