Tartás

A mai írásom szorosan kapcsolódik az előző részhez, ugyanis ott már említettem a határok fontosságát. Vagy nézd vissza az első cikket, amelyben az otthonról beszélgettünk. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, mennyire kiemelt jelentősége van a szabadság érzésének abban, hogy testileg, lelkileg, szellemileg és szociálisan egészségesek legyünk. Nem kell messzire menni, hogy lássuk, milyen hatásai vannak, ha ez nem adott. Hány kapcsolat, házasság, család bomlott fel a karantén összezártsága alatt? Nem csak a már eleve rosszul működő helyzetek. Olyanok is, ahol nem lett volna megoldhatatlan ellentét, ha nem kényszerülnek bele bármilyen téren az összezárt, kiszolgáltatott szituációkba. Vagy mennyien zuhantak különböző mértékű depresszióba amiatt, mert elvesztették a szabadságukat? Mind fizikai szinten a négy fal közé zártság miatt, mind szociális értelemben elvágva a szeretteiktől, vagy a munkahelyük megszűnéséből fakadóan az anyagi biztonságuk, lehetőségeik hiányából eredően.

A szabadság véleményem szerint nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, nem törődve azzal, hány hullát hagysz magad után. A szabadság a lehetőségekben rejlik. A választásokban. Abban, hogy én döntöm el, merre tartok, és nem kényszer vagy nyomás hatására cselekszem. Így a felelősséget természetes módon vállalom, könnyen kitartok amellett, amit szeretnék.

A szürke kanca negyedik tanítása:
„A közösségekben is tartsd meg a saját mozgástered, és ne szolgáltasd ki magad másoknak.”

Legyél része a társadalomnak és a szűkebb közösségeknek, amelyekben élsz (család, párkapcsolat, barátok, munkahely, hobbikhoz kötődő társaságok stb.), mert szociális kapcsolatokra vágyó lények vagyunk. Azonban tarts meg magadnak egy részt az életedben, ami a tiéd. Ha akarod, bevehetsz ide másokat, nem muszáj mindig egyedül lenned. De te húzod meg a határokat. Te döntöd el, ki és mikor léphet be ebbe a körbe. (Megint előkerül a határhúzás témája…)

Mi mindenért fontos ez a mozgástér? Gondolj csak bele! Mikor érzed magad rémültnek, kétségbeesettnek? Amikor azt gondolod, hogy nincs választásod. Amikor csak egy utat látsz magad előtt, vagy ennyit sem. Mint egy szardíniás dobozban a halak, úgy összenyom a teher, nem kapsz levegőt, nem tudsz szabadulni. És pánikba esel. Belekapaszkodsz minden fűszálba, még ha tudod is, hogy ez egy illúzió, nem megfelelő választás.

A hastánc csoportos verziójában szintén odafigyelünk arra, hogy mindenkinek legyen elég mozgástere, bármilyen közel állunk egymáshoz. Mert csak akkor tudunk létrehozni valamit közösen, ha egyikünk sincs egészségtelen korlátok közé szorítva. A páros táncok még ennél is jobban érzékeltetik ezt. Mindkét félnek megvan a saját szférája és feladatköre. Hogy ez a távolság szűkül vagy tágul, közeledünk vagy távolodunk éppen, az a tánc dinamikája, az életünk alakulása. Amikor a férfi lép, utat enged a nőnek, hogy ő is lépjen. Mindig van hova mozdulni. Abban a pillanatban, hogy az egyik fél beszorul, vagy bizonytalanná válik, az áramlás megszűnik. Akkor lehet együtt táncolni, ha mindig érzed, hol van az a pont, ahova lépni tudsz.

Amikor van levegőd, tered, választásod, akkor szabadnak érzed magad. Mert te döntesz. Maradjunk a táncnál. Ha szólóban szerepelsz, nem kell másokhoz alkalmazkodni. De igazodsz a színpad méreteihez, a zenéhez, a közönség hangulatához stb. Vagyis soha nem vagy légüres térben. Nem vagy egyedül. Nem kizárólag rajtad múlik minden. De hogy mit teszel, hogyan cselekszel, mekkora utat jársz be, merre mozdulsz, mit hangsúlyozol és fejezel ki, az a te választásod.

Amikor egy partnerrel táncolsz, az szépen kifejezi a társas kapcsolatokat. A férfi hoz egy döntést, és lép. A nő erre reagálva szintén dönt, és cselekszik. Amire most a férfi válaszol. És így tovább. A tánc és az élet döntések sorozata.A legtöbb probléma abból fakad, ha valaki nem képes, vagy nem akar dönteni. Ha nem látod a lehetőségeidet, mert korlátozva érzed magad, nem tudod megtenni a szükséges lépéseket. Ha pedig bizonytalankodsz, engeded, hogy a félelmeid, a rossz tapasztalataid, a gátlásaid, a külső nyomás, az önszabotáló mechanizmusok lebénítsanak, úgy a karnyújtásnyira lévő esélyeket is elszalasztod. Nem fejlődsz, ott maradsz, ahol voltál. Vagy mélyebbre csúszol.

Mert ahol a figyelem, ott az energia. Amikor a negatív aspektusokat latolgatod, azokat a helyzeteket fogod meglátni („bevonzani”), amelyek ezt igazolják vissza. Például nem hiszel a jól működő párkapcsolatban? Akkor csak a sok problémás verziót fogod megtapasztalni. Ám ha nyitott szemmel, befogadó módon, megtartva a teredet, szabadon lélegezve létezel, a célra irányított figyelmed megteremti a lehetőségeket. Ezekkel pedig képes leszel élni. Az előző példánál maradva, hirtelen több olyan házasságot veszel észre, amelyben a felek boldogok. Vannak problémáik, de azokat együtt oldják meg. Évek óta jó csapatot alkotnak, és tudják, hogy összetartoznak. Nem azért, mert nincs más lehetőségük. Hanem mert egymás mellett tették le a voksukat, és emellett kitartanak.

Minden elhatározás felelősség és lemondás is egyben. Sokan ezért nem cselekszenek. Azt hiszik, így több út marad nyitva előttük. Pedig sajnos ez téves. Mert ha nem lépsz be egy ajtón, az egyszer csak bezárul. Persze lesz másik. De ugyanaz nem. Sok esetben nincs olyan, hogy majd legközelebb… A nem döntés valójában egy döntés! Ilyenkor úgy határozol, hogy elengeded azt, amit nem vállalsz fel. 

Ugyanez a helyzet az élet minden területén. A sorozatunk fő témájánál maradva, az öngondoskodás oldaláról nézve, mindenkinek szüksége van egy bizonyos fokú egyedüllétre. A mértéke és a formája egyéni. Van, akinek elég az, ha csendben ülhet és olvashat, amíg a másik ott van mellette. Másnak a fizikai térre, magában töltött időre van igénye. A lényeg, hogy ismerd fel, téged mi támogat. Ha van párod, lásd meg az ő szükségleteit. Add meg magadnak és neki ezt. Mert te sem szereted, ha folyamatosan lógnak rajtad. Segíts magadnak és másoknak, hogy etéren is jól érezzétek magatokat. Tartsd meg a határaidat és adj teret másoknak.

Nem az az önzés, ha fenntartasz magadnak egy szeletet az életedben, ami csak a tiéd. Hanem az, ha mártírt csinálsz magadból. Mert aki szenved, pedig erre senkinek semmi szüksége, az bizony mártírkodik. Ráadásul feleslegesen, önmagának és másoknak ártva. Az ilyen életmódban nincs szeretet, teremtés, valódi érték. Lesznek viszont konfliktusok és benyújtott számlák.

Te döntesz. Ha van saját élettered, hobbid, hivatásod, céljaid, vágyaid, szabad vagy. Ha szabad vagy, vannak lehetőségeid. Vedd észre ezeket! Merj élni velük! Merj választani! Te merre indulnál?

A témához illő teljes előadásomat hallgasd meg youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=ImswxpPINlk

• Facebook
• Instagram

Önmagunk szeretete nem zárja ki mások szeretetét. Sőt, minél inkább értékeled azt, aki vagy, annál több pozitívumot tudsz adni a többieknek. Ám a szeretet nem azt jelenti, hogy megoldjuk helyettük a problémáikat. Nem is azt, hogy feladjuk önmagunkat azért, hogy ők elégedettek legyenek. Boldog, kiegyensúlyozott, erős, stabil, megbízható és értékes társ, barát, szülő akkor lehetsz, ha te jól vagy.

Ennek érdekében tudnunk kell határokat húzni. Meddig mehetsz el? Hol van az a pont, ahol már sérted a köreimet? Mit pakolhatsz rám és mikor? Mit várhatsz el tőlem, és mit nem? Az egyik legnehezebb téma, hogy vajon hol van a választóvonal a társadalmi együttélés és az önérvényesítés között?

Személyes véleményem (és nyugodtan mondd el te is a sajátodat!), hogy bármit megtehetsz, amíg nem sérted mások határait. Amíg nem okozol kárt, legalábbis tudatosan, szánt szándékkal nem. Ha pedig mégis hibáztál, akkor igyekszel azt orvosolni. Tiszteletben tartva a fontos emberek személyiségét, szükségleteit, miközben nem áldozod fel a sajátjaidat!

A szürke kanca harmadik tanítása:
„Ne helyezkedj bele mások életébe.”

Te a saját életedet éled, nem másvalakiét. Ez nem az empátia hiánya. Nem az, hogy nem törődöm veled. Arról szól, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mi az én dolgom, és mi a tiéd. Mi az én keresztem, érzésem, gondolatom, vágyam, és mi a tiéd.

Az egyik legnagyobb hiba, amit a párkapcsolatokban elkövetünk, ha nem tartjuk tiszteletben a társunk szerepét. Általában még csak le sincsenek fektetve ezek a keretek. Össze-vissza működünk, egyszerre akarunk lenni férfiak és nők, miközben elvárjuk a másiktól, hogy legyen már férfi/nő! Valódi társat akkor találunk, amikor megértjük, hogy meg tudunk állni a lábunkon. Jól vagyunk önmagunkkal. A társ legfontosabb feladata, hogy egymás mellett mindketten azt a minőséget teljesítsük ki, ami a miénk. A nő a nőt, a férfi a férfit. Amíg kénytelenek vagyunk mindkettőt egy személyben élni, addig egyik sem lesz teljes. A probléma ott kezdődik, ha belekontárkodunk a másik feladatkörébe. Ha nem hagyjuk, hogy abban ő legyen az erős és kompetens.

Terápiában olyan esetekkel is találkozom szülő-gyermek kapcsolatokban, ahol a kliensemnek rossz a viszonya az egyik szülőjével. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy a szülők kapcsolatában komoly gond van. Fel szokott merülni a kérdés, hogy miért veszi át annak a félnek a szerepét, akivel jó a kapcsolata? Mert ő nem a saját érzelmeit éli, hanem azét, akivel azonosul.

Vagy léteznek erős empatikus képességgel rendelkező emberek (empaták). Ők hajlamosak elmosni a határokat önmaguk és a másik ember között. Ekkor nem tudni, mi a saját gondolatuk, érzésük, és mit vettek át. Gyakran ez nem tudatos működés. Extrém esetekben fájdalmat, betegséget is magunkra tudunk vállalni azoktól, akikkel szoros a kapcsolatunk.

De ide sorolhatjuk még a megfelelési kényszereket, az elvárásokat, a társadalmi nyomást. Azokat a célokat, amelyek nem a sajátjaink, hanem mondjuk a szüleink, a tanáraink, a párjaink vágyai voltak. Te akartál profi zongorista lenni, vagy az anyukád? Valóban ideje számodra húsz-harminc évesen gyermeket szülni? Szeretnél egy tetoválást, de mit fognak szólni hozzá a kollégáid?

Konfliktushelyzetben a személyeskedés tipikus eset. A másik ember által megfogalmazott vélemény magadra vétele, és az ebből fakadó sértődés nem visz előre. Ahogy az sem, ha valaki kritizál, és te nem tudod elkülöníteni, hogy a felvetése jogos-e egyáltalán? Meg tudod ítélni, hogy ez rólad, vagy róla árulkodik? (A „tükör törvényei” szépen megfogalmazzák a lehetőségeket.) Ha neked mutatnak türköt, akkor megtisztelheted magad azzal, hogy a fejlődésed érdekében törődsz ezzel. Ha pedig érted, hogy ez a másik ember problémája, megélése, sérelme, rossz tapasztalata, úgy teljes nyugalommal tudsz felé fordulni. Nem billensz ki az egyensúlyodból, a harag helyett megengedés és szeretet ébred benned iránta.

Oké, ha egy nárcisztikus személyiségzavarossal, szociopatával, pszichopatával állsz szemben, akkor ő nem azért bánt, mert szenved, hanem mert ezt élvezi. Viszont ez az ő problémája, nem a tiéd! Rengeteg sérülést elkerülhetnénk, ha nem engednénk ezeknek az embereknek, hogy ártsanak nekünk.

Mi kell hát ehhez? A reális látásmód, az önismeret, az önmagunk tisztelete és megbecsülése általi belső stabilitás, nyugalom megtalálása. Valamint az előző két kancatanács:

1. Legyen meg az otthonod, ahol erődben vagy, ahol érzed, hogy nem bánthat senki.
2. Engedj el minden olyan mérgező kapcsolatot, élethelyzetet, önkorlátozást, ami nem szolgálja a fejlődésedet.

Majd mérd fel, mire vágysz igazán? Mi a célod? Merre akarsz haladni?

A saját életedet éled? A valódi életfeladatod beteljesítése felé tartasz ebben a pillanatban is?

Ki, mi befolyásol? Kinek, minek akarsz megfelelni? És vajon miért?

Mi történik, ha befejezed a tetszeni vágyást, és afelé mozdulsz, ami téged tenne boldoggá?

Huh, tudom, itt jönnek megint a félelmek… Mondjak egy trükköt, ami nekem bejött? Ezt egy pszichiáter hölgy (dr. Almási Kitti) előadásában hallottam, és nagyon tetszett. Beszélgetsz magaddal, vagy egy barátoddal, megfogalmazod végre, mit szeretnél csinálni. Majd hirtelen bevillan, hogy jaj, de akkor mondjuk valami rémes dolog történhet… Ekkor tedd fel a kérdést: „És akkor mi van?” Jön rá a következő para válasz. Újra megkérdezed: „És akkor mi van?” Addig folytatod ezt, amíg eljutsz a legrosszabbnak tűnő forgatókönyvig. Ahol rájössz, hogy azért ez mégsem olyan vészes… 

Hidd el, mindig több út áll előttünk! Bármilyen nehéz egy időszak, van kiút. Ha belesüppedsz a szenvedésbe, a nyafogásba, a kifogások keresésébe, akkor mártírkodsz. És tudod, mi a legrosszabb egy mártírban? Nem az, hogy belehal. Hanem hogy a végén mindig benyújtja a számlát. 

Úgyhogy ülj le, rajzolj egy térképet, zárd ki a zavaró tényezőket, bízz az erődben, és éld a saját életedet, szerepedet, minőségedet végre! 

Ha szeretnéd meghallgatni a teljes előadásomat ebben a témában, itt megteheted:  https://www.youtube.com/watch?v=ImswxpPINlk

• Facebook
• Instagram

Találkoztál már olyan „bölcs tippekkel”, amelyek arról beszélnek, hogyan legyél jó nő? Ezek általában külsőségekre vonatkoznak, és ha kipróbálod, feszélyez az egész… Hiszen amíg benned nincs rend, a kifelé mutatott kép is disszonáns lesz. Aztán ott vannak a „hogyan szeresd meg önmagad”, „hogyan legyen több önbizalmad” stb. tanácsok. Ezek már kicsit közelebb járnak a megoldáshoz, mert a gondolkodásod oldaláról közelítenek.

A tapasztalatom az, hogy hatalmas káosz él a fejekben nem csupán a nőiességről, de már az olyan alapvető dolgok esetén is, mint önszeretet, öngondoskodás… Például beszélnünk kell arról, hogy mi a különbség az önzés és az önmagunk első helyre sorolása között? Vagy mit jelent, hogy abból tudsz adni, amid van? Esetleg azt meg tudod fogalmazni, hogy az önelfogadás miért egyenlő a fejlődéssel? Izgalmas és fontos kérdések, amelyekkel szembe kell néznünk, ha el szeretnénk jutni a jól megélt női minőségünkhöz.

A tegnap elkezdett sorozatban gyakorlati tippeket szeretnék adni, hogy mire van szükség ahhoz, hogy elinduljunk ezen az úton. A tanácsokat nem én találom ki, hanem egy tanmeséből merítem. A szürke kanca című művet érdemes elolvasnotok. Az ilyen írások univerzális megoldások az élet egyes helyzeteire. Fordítsd le, alkalmazd a számodra megfelelő módon. 

A szürke kanca második tanítása:
„Ismerd fel, hogy hol nem látnak szívesen.”

Ahol nem látnak szívesen, ott nem kell lenned. Ez ilyen végtelenül egyszerű. Ne erőltess olyan helyeket, helyzeteket, kapcsolatokat, amelyekben nem érzed jól magad. Ahol nem az elfogadás, a szeretet a meghatározó. Ha nem érzed, hogy része vagy egy közösségnek, álljon az akárhány tagból, ott nem leszel boldog.

Rengeteg energiát veszítesz a meddő próbálkozásokkal, amikor próbálod elfogadtatni magad közegekben, ahol nem a közös építés a cél. Hány sebet hordozunk olyan élmények, családi vagy párkapcsolatok, iskolák, munkahelyek miatt, ahol nem lehettünk önmagunk? Nem fogadtak el, ránk akartak kényszeríteni szerepeket, bármit tettünk, folyamatosan a hibát keresték.

Tudom, hogy ez sokszor nem könnyű. Minél ragaszkodóbb valaki, annál nehezebb rájönni, hogy hiába fogsz rá valamire, mint a pitbull kutya a rongyra, ha az nem a te utad, nem fog működni. Elképesztő mennyiségű erő, energia, kapacitás szabadul fel, ha fel tudod mérni és ki tudod küszöbölni az életedből azokat a tényezőket, amelyek hátráltatnak.

Lehetnek ezek emberi kapcsolatok, munkahelyek, sorskönyvi mintázatok, mentális programok, társadalmi, szociális normák, keretek, védőbástyák, amelyeket magunk köré húzunk, élethelyzetek, bármi. Eddig a pontig nagyon jó szolgálatot tettek, tettetek egymásnak, hasznosak voltak. De már idejét múltak, túlhordottak. Már nem gyakoroltok kölcsönösen pozitív hatást egymásra, nem fejlődtök mindannyian, nem tudtok adni egymásnak. Ezektől meg kell válnod. Mert ami nem szolgál téged, az visszahúz. Az egy kolonc. És ami bánt téged folyamatosan, az nem támogatja az egészségedet. Ha pedig nem vagy egészséges, akkor másokat sem tudsz azzá tenni.

Ide tartozik az is, hogy ne legyél megmentő szindrómás. Ha valaki nem kér a segítségedből, a szeretetedből, a tanácsaidból, akkor ne kényszerítsd rá. Azoknak add, akik igénylik, azokban a helyzetekben, ahol helyénvalóak, és azokat a gondolatokat, amelyek előre visznek. Amelyek termékeny talajba hullanak.

Vedd észre, hogy melyek az egészségtelen ragaszkodások. Tudom, már a szembesülés sem egyszerű… jönnek a kifogások, a mentegetőzések… 
Külső hangok, társadalmi nyomás, gazdasági összefonódások, bennünk élő félelmek, gátlások, vágyak, illúziók tömkelege kel életre, és próbál bent tartani a jól ismert komfortzónában akkor is, ha az már fájdalmat, betegséget, boldogtalanságot okoz minden nap.

Kérlek, a másik végletbe se ess! Nem azt mondom, hogy ha valami, akár egy kapcsolat épp rosszabb időszakát éli, nehézségek támadnak, lelassul a fejlődés, háttérbe szorul a közös cél, azonnal rúgd fel. Azt ismerd fel, hogy mikor érett túl valami. Mikor jutott el abba a fázisba, amikor már nem születik belőle újabb és újabb érték, nem fejlődik, nem táplál sem téged, sem a többieket. Ha már csak poshad, mocsarasodik hosszú ideje, abban nincs élet, nincs teremtés. És a te életed, boldogságod sincs benne.

Végül ha már látod, mi minden nem szolgál tovább, kezd el ezeket tudatosan megszűntetni. Haladj lépésről lépésre. Amikor bizonytalanság, félelem lesz úrrá rajtad, gondolj arra, hogy miért csinálod? Boldog, erős, egészséges vagy jelenleg? Nem? És szeretnél az lenni? Megéri végigmenni az úton, ha a „végén” ez a lehetőség vár? Akkor hajrá, csináld és ne add fel! 

A teljes előadást, amelyben az öngondoskodás fontosságáról beszéltem, itt találod: https://www.youtube.com/watch?v=ImswxpPINlk

• Facebook
• Instagram

Megosztottam veletek egy előadásomat, amely az önszeretetről és az öngondoskodásról szólt, az Anya ősképen keresztül. Ha van időd, és érdekel, hallgasd meg.  (Itt megtalálod: https://www.youtube.com/watch?v=ImswxpPINlk)

Van benne egy rész, amelyben A szürke kanca című történetet hozom példának. A mesék megoldó kulcsok az élet bizonyos helyzeteihez. Tanítanak és segítenek, amikor elakadunk. Természetesen nem szó szerint kell értelmezni őket, ám ha figyelsz, rávezethetnek a saját megoldásaidra.

Hogy miért beszélek most erről? Azért, mert ebben a csoportban cikkek, videók révén szeretnék segíteni neked, hogy megértsd a valódi nőiesség lényegét. Ám ehhez önismeretre van szükség. Mert nem elég tudni, hogy mi a cél. Azt is látnod kell, hol tartasz most, milyen akadályokkal kell szembenézned. Beszélhetnék egyből arról, hogyan legyél vonzó nő… De semmi haszna nem lenne. Ezért kezdem az alapoknál, ezért szólok most sokat arról, hogy mit is jelent megismerni, elfogadni, majd megszeretni a személyedet és az életedet.

Az említett mesében a szürke kanca hat tanáccsal látja el a csikóját, amelyekkel gondoskodhat magáról, egészséges életet élhet, fejlődhet. Eme tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy képessé váljunk minőségi módon táplálni saját magunkat, majd másokat is motiválhassunk. Nézzük végig őket egyesével! 

A szürke kanca első tanácsa:
„Találd meg az otthonod, azt a helyet, ahol melegség és védelem vesz körül!”

Az otthon szerencsés esetben egy lakás, amelyben biztonságban érzed magad. A te kis világod, ahova jó érzés minden nap hazatérni. Ha ez nem adott, lehet ez egy belső otthon, egy közösség, egy erdő stb. Bármi, ami a te erőtered. Itt szeretet, pihenés vesz körül. Fel tudsz töltődni. Védve vagy. Sérthetetlen vagy. Ide vissza tudsz húzódni akkor is, amikor külső támadások, nehéz helyzetek keletkeznek az életedben. Enélkül folyamatosan kibillenthetőek vagyunk. Belső stabilitás nélkül pedig nincs növekedés.

Az otthonodban legyen béke. Törekedj a harmóniára, a megnyugtató, jó érzésekre. Szépítsd, ahogyan szeretnéd. Legyen öröm ide belépned. Gyakorold azt, hogy a negatív hangulatot, feszültséget kint felejted. Például útban hazafelé gondolj arra, hogy most magad mögött hagyod az összes kellemetlenséget. Mire megérkezel, már nem terheled tovább magad ilyenekkel. Lesz még időd megoldani a problémákat. Ahogy Scarlett O’Hara mondta, holnap majd töröm ezen a fejem. 

Ha teheted, próbáld meg elkülöníteni az egyes tevékenységek tereit. Máshol dolgozz, mint ahol pihensz. Bármekkora a hely, legalább ülj át egy másik székre, amikor a munkáddal foglalkozol. Lehetőleg ne vidd be az ágyba a laptopodat.  Így könnyebb lesz a megfelelő állapotba hozni magad, bármit is szeretnél csinálni épp.

És legfőképpen ne bagatellizáld el ezt a tanácsot kifogásokkal. Nyugalomra, pihenésre, békére, biztonságra mindenkinek szüksége van! Hidd el, ha megtalálod az erőtered, a védőburkot, ami körülölel, ha tudsz töltődni, lesz energiád tovább menni az úton.

• Facebook
• Instagram