Tavasz

Miért szeretem a fákat? Mert olyanok, mint a jól működő női minőség. Érdemes tőlük tanulni.

Ők a nyugalom, a harmónia, a béke megtestesítői. Tökéletes egyensúlyban vannak.
A folyamatos fejlődés, növekedés, megújulás és a körforgás tanítómesterei. A női bölcsesség ebben a ciklikusságban rejtőzik.
Tudás él bennük, melyet át is adnak, ha odafigyelünk.
Gyógyító erővel rendelkeznek (lásd pl. Bach virágterápia, rügyterápia, fitoterápia, aromaterápia stb.).
Őriznek, védenek és támogatnak, amikor szükség van erre.
Ajtóként, átjáróként működnek, mely összeköti ezt a síkot más világokkal.

Elgondolkodtató, hogy úgy kellene felépíteni az életünket, mint egy fát:

– Legyen erős gyökérzete, amely stabil alapokat, tartást ad. Ez a rész a bennünk élő ösztönerőkkel kapcsol össze. A gyökerekből készült főzetek az ösztönös, tudattalan, érzelmi energiákra hatnak. Stabilizálnak, lekötnek a földi szférába.

– Az erős törzs fizikailag jó állóképességet jelöl. Biztosítja a mostban, a jelenben létezést, a testi jóllétet.

– A lombkorona az ég felé nyúlik, felfelé törekszik, a szellemi és a kapcsolati energiákkal dolgozik. Virágokat, terméseket itt hozunk. Segít kapcsolódni a belső énnel, a belső hanggal. És ne felejtsük el, hogy a fák társas lények, folyamatosan kommunikálnak egymással. Így az „ágainkkal” mi is megtalálhatjuk azokat az embereket, akikkel érdemes együttműködnünk, bármilyen téren. A jól működő szociális kapcsolatok elengedhetelenek a valódi egészség eléréséhez.

Vagyis a fák és a WHO egyetértenek abban, hogy „Az egészség nem a betegség hiánya, hanem a testi, lelki, szellemi, szociális jóllét állapota!”

Mint minden, ami működőképes, ez is végtelenül egyszerű. A külső-belső ragyogás kulcsa a Tisztaság.

Furcsán hangzik, hogy felnőtt embereknek ezt ki kell hangsúlyozni? Emlékezz a Covid kezdetére, amikor megtanítottak kezet mosni… Elvileg evidens. Gyakorlatilag már kevésbé. Mert a tisztaság nem csupán a mosakodáson múlik.

Minden szinten jelen van.

Testben: „Ép testben ép lélek.„
Szeresd és ápold a tested! Emellett a fizikai sík részét képezik a cselekedeteink, a környezetünk, és a kapcsolataink.

Vagyis, mi kell a fizikai tisztasághoz?
– Megfelelő higiénia, tisztálkodás.
– Méregtelenítés.
– Természetes kozmetikumok.
– Minőségi ételek.
– Tiszta víz.
– Sport, tánc.
– A gondolatainkkal, érzéseinkkel és vágyainkkal harmonikus tettek.
– Rendben tartott otthon, munkahely, környezet.
– Az adok-kapok viszonyok egyensúlya.
– Nyugodt, rendezett anyagiak.
– Korrekt, tisztességes élethelyzetek, emberi kapcsolatok!

Lélekben: „Tiszta szív.„
Nem véletlen, hogy az ókori egyiptomi mitológiában a szívet helyezték Maat mérlegére, hogy kiderüljön, pihekönnyű-e, vagy a bűnök súlya nyomja? Jó embernek tartod magad? Ha „szívből szólsz”, az építő, segítő, szeretetteljes? A bánat, a szégyen, a bűntudat, a harag, a gyűlölet, az irigység természetes ugyan, és ezt is meg kell éljük néha. De nem mindegy, hogy mennyire mindennapos vendégek. Hangold magad a jóságra és a jóllétre!

Például ezekkel:
– Tiszta lelkiismeret.
– A Jelen megélése.
– Művészetek.
– Terápia!
– Pozitív, magas rezgésű érzelmek. Szeretet, öröm, boldogság, optimizmus, lelkesedés, elégedettség, hála…

Szellemben: „Aranyhajad a sarkadig érjen…„
Minden fejben dől el. A gondolataid óriási teremtőerővel bírnak, meghatározzák az érzelmi és a fizikai állapotodat. Valamint azt, hogyan beszélsz és cselekszel. Aszerint bánsz magaddal és másokkal, ahogy gondolkodsz. Ragyogjon az elméd, mert az intelligencia igenis szexi.

Vagyis erősítsd ezeket:
– Szép, építő, konstruktív gondolatok.
– Pozitív hozzáállás.
– Tanulás.
– A negatív, destruktív hírek minimalizálása (tájékozódj, de ne hergeld magad a hírfolyamokkal, inkább olvass könyvet).
– A panaszkodás elkerülése, helyette segítő beszélgetések folytatása.
– Tiszta, egyenes, őszinte kommunikáció.

És amivel még kiegészítenéd.

Élet ott van, ahol tisztaság van. Ahogy a vízben, a folyamatos belső mozgás, hullámzás révén tisztul a tó, és milyen csodás világot teremt. Ám a mocsárban halál vár. Mozogj, lélegezz, tisztulj, hiszen itt az idő, hogy felfrissülj, újjászüless a természettel együtt, és ragyogj! Ragyogjon tisztán a fényed!

Abból tudsz adni, ami benned van!

És hogy gyakorlatias boszibölcsességet is olvashass, íme az április végén, a forrásvízről szóló posztomban említett géltestápoló receptje!

Az összetevők aránya hozzávetőleges, úgy alakíthatod, ahogy neked tetszik.

Hozzávalók 200 ml géltestápolóhoz:
– Forrásvíz
– 20-50 ml aloe vera gél
– 1 kiskanál növényi glicerin
– 1-2 csepp E-vitamin
– 1 kiskanál Solagum vagy Xantan (természetes gélképzők)

Opcionálisan:
– 10-20 ml varázsmogyoró víz, de bármilyen virágvíz kiváló (levendula, rózsa, narancsvirág stb.)
– pár csepp kollagén, Q10 koenzim és egyéb csodaszer az örök fiatalságért
– 2-5 csepp illóolaj

Elkészítés:
Önts egy mérőedénybe 100 ml forrásvizet, és add hozzá a többi összetevőt. Majd adagolj hozzá annyi forrásvizet, hogy elérd a teljes (200 ml) mennyiséget. Ezután egy elektromos habverővel kevergesd pár percig, amíg a folyékonyból eléri a laza gél állagot. Töltsd flakonba, és már használhatod is.
Kicsit fog még sűrűsödni, ne lepődj meg. A gélképző por mennyiségének változtatásával szabályozhatod a szilárdságát.

Én is ezt használom, mert nagyon tiszta, frissítő, egészséges, természetes. Ráadásul a közeledő nyárban külön előnye, hogy semmiféle zsíros érzést nem hagy, hiszen folyadékokból áll. Aki az elmúlt napokban kipróbálta a stúdióban, érezhette, hogy úgy issza be a test, mintha szomjazna rá.
Kedvet kaptál hozzá?

Az elmúlt napok igazán érdekes beszélgetéseket hoztak. Sok ötletem született, amit idővel megírok, hátha érdekel. Az egyik egy visszatérő kérdés volt, melyet gyakran hallottam már férfiaktól. És mint kiderült, több nőtársam sem kivétel ez alól…

„Ha egy nő ennyire képes felépíteni az életét, rendelkezik mindennel, amire szüksége van a mindennapokhoz, mit adhat hozzá egy férfi?”

Régebben szinte nem értettem a kérdést, hisz az egy dolog, hogy pénzt keresünk, van fedél a fejünk felett, kifizetjük a számlákat, mosunk, főzünk, takarítunk magunkra. Hogy van autónk, el tudunk menni színházba, moziba, akár utazni. És igen, szeretni, ápolni, gondozni, tisztelni is tudjuk magunkat. De magunkhoz bújni nem tudunk. Védelmet, támogatást, ölelést, szeretkezést, kézfogást, beszélgetést, megosztott élményeket nem adhatunk magunknak. Sok előnye van az egyedüllétnek. Erőre, önállóságra, stabilitásra tanít. És remek tapasztalat, hogy amikor társra találunk, tudjuk értékelni az összes mindennapi apróságot, amit ő tesz…

Mert a feltett kérdésre a válaszom ez:
„Ne azt kérdezd, hogy mit adhatsz hozzá az életemhez. Azt keresd, mivel teheted könnyebbé.”

Tudod, akár egy saját vállalkozásról, akár a magánéletről beszélünk, ha egyedül vagyunk, mindent is mi végzünk el. Például a takarítónőtől az igazgatóig az összes feladat az enyém, nem csupán az, amihez valójában értek, amiért ide születtem erre a világra. Csomó olyan részt el kell látni, amihez nincs affinitásom. Ahogy otthon, ha egyedül vagyok. Persze, megoldom, mint az összes szupernő, akiket ismerek (és akiket nem). Mind meg tudjuk tanulni a honlapszerkesztést, a hirdetéskezelést, a csapszerelést, a glettelést, összerakjuk az IKEA-s bútort és elbírunk két karton ásványvízzel…

Ámde ezek rengeteg időt és energiát vonnak el azoktól a tevékenységektől, amelyeket igazán szeretünk. Amelyekhez értünk és amelyekben boldogok vagyunk. Vállalkozóként azt figyeltem meg, hogy miután meg tudtam tenni, hogy a háttérmunkák egy részét kiadjam (pl. hirdetések), sokkal több időm maradt a tanításra, az írásra, a tréningezésre, az alkotásra. És minél inkább ezekkel foglalkoztam, annál sikeresebb kezdett lenni az összes életterületem. A táncban, a terápiában, de még a szabadidőmben, az öngondoskodásom terén is.

Ugyanez igaz a magánéletre. Vannak női és férfi szerepek. Ez nem hátrányos megkülönböztetés. Az emancipáció szükséges volt, de egy dologban nagyon káros. Összemosódott az „egyenrangúság” és az „egyformaság” fogalma. Nem attól azonos értékű egy férfi és egy nő, hogy ugyanarra képesek. Akár tetszik, akár nem, ez képtelenség. De épp ez a szépsége. Mert az erősségeink kiegészítik és fokozzák egymást.

Amikor együttműködünk, és mindenki a saját kompetencia körébe tartozó dolgokat végzi, abból csodás dolog születik. Nézd meg a tangót! A férfi meghatározza az irányt és az időtartamot, azaz a kereteket. Kifelé figyel, vigyáz a nőre és mutatja, merre menjünk. Nem utasít! Felajánlja a lépést. A nő erre válaszol. Elhiszi, hogy a férfi érti a dolgát, jó felé fogja vezetni, és nem kell felülbírálnia a döntését, tiszteli a társát. Megbízik benne. Teheti a saját dolgát. Ami a belső tér, a tartalom, a szépség létrehozása. Minden energiáját abba fektetheti, hogy a lehető legértékesebb alkotást hozzák létre, együtt. Mert nem kell egyedül csinálnia mindent. Nem kell kifelé figyelni, megvédenie magát, megküzdeni az ellenséges erőkkel, miközben villanyt szerel, cipekedik, és nem mellesleg kedves, mosolygós, figyelmes, szexi és remek szakácsnő.

Amikor azt válaszolom, hogy ne hozzáadni akarj az életemhez, hanem könnyíteni rajta, erre gondolok. Tedd a dolgod. Amihez értesz. Amiben jó vagy. Legyél önmagad. Legyél Férfi. És ha ezeket a terheket leveszed a vállamról, ha így lehetek a Nő, aki szintén cselekszi, ami belőle árad és örömmel tölti el, látod? Már boldogabbá tetted az életem. Mert szeretek Nő lenni! Szeretem mindazt csinálni, azt adni, ami az én tehetségem. Ám ehhez kell, hogy legyen időm és terem ezekre.

Hadd idézzem Popper Péter sorait:
„Hiába mondom én valakinek, hogy nagyon szeretlek – azt, hogy valóban szeretem-e, csak ő tudhatja! Mert ha könnyebb velem az élete, ha szabadabb általam, ha jobban el tudja viselni a rárótt terheket, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha boldogtalanabb, bűntudatosabb, ha a terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem. Ezt ő tudja eldönteni, nem én! Én csak mondhatom.”

Örök téma, hisz csak ez az állandó. Minden mozgásban van. Ha a felszínen nem is, a mélyben igen. Év elején még gyakrabban felmerül: Új év, új élet… Milyen változásra vágyom? Mit szeretnék megváltoztatni? És itt a kulcs! Mert én változtatok! A lehetőségeket megkaphatjuk ugyan, de ezekkel élni kell(ene). Ha ugyanúgy cselekszünk, mint eddig, miért várunk más eredményt? Új utat járni a régi módon nem lehet.

Minden fejlődés belül kezdődik. A mesékben ez az a pár szó, amikor a hős indulás előtt elrendezi az ügyeit. Elköszön, bepakol a tarisznyába, felkészül, majd nekivág az útnak. Ami telis tele van ismeretlennel, kockázattal, sikerekkel és visszaesésekkel, de megéri. Azért mondom ezt, mert a külső körülmények változása mindig azon múlik, mi alakult át a lelkünkben előtte.

Felmerül a kérdés: bennünk mi változik? Én? A személyiségem? Véleményem szerint nem. Asztrológusként és természetgyógyászként azt látom, a személyiségünk állandó. Jövünk egy alapvető jellemmel. Feladatokkal és lehetőségekkel. Ám az, hogy ezekből a tarisznyánkba tett eszközökből mit hozunk ki… Az rajtunk múlik.

Vagyis, ha változni szeretnénk, nem olyan tulajdonságokat kell magunkra erőltetni, amik nem vagyunk. Hanem a gondolataink, a hozzáállásunk módosításával a viselkedésünkön tudunk alakítani.

Nagyon szeretem a Talmud eme sorait:

„Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká formálódnak!
Vigyázz a szavaidra, mert tettekké válnak!
Vigyázz a tetteidre, mert szokásoddá lesznek!
Vigyázz a szokásaidra, mert formálják a jellemed!
Vigyázz a jellemedre, mert az irányítja a sorsodat!”

Mondok egy példát. Én nem vagyok türelmes. Aktív, cselekvő, temperamentumos vagyok, aki szeret dolgozni a céljaiért. Korábban az, hogy „legyél türelmes”, frusztráló volt. Méghozzá azért, mert ezt egy tétlen, kiszolgáltatott, tehetetlen, stagnáló állapotnak hittem. Míg a tánc megtanított: a statikus egyensúly egyáltalán nem mozdulatlan. Nem passzív állapot. Csupán befelé aktív. És bármikor változtathatok. (Ki)léphetek. Emellett, ha élvezem minden mozdulatomat, akkor nem csak az eredmény tölthet el örömmel. Azért táncolok, mert szeretem. Minden egyes pillanatát. Az élet játék. Nem kellene véresen komolyan venni vagy félni tőle. Egyszerűen csak játszani! És akkor megértettem, hogy nem kell türelmessé válnom. Nem kell olyannak lennem, amilyen nem vagyok. Csupán másként érdemes gondolnom rá, így a tetteim is eszerint változnak.

Amikor azt mondod valakire, hogy változzon meg, valójában mit szeretnél? Nem azt, hogy más ember legyen. Hanem hogy másként viselkedjen veled. Ha szeretnéd, hogy figyelmesebb legyen, akkor mondd el, számodra milyen cselekedetek jelentenék ezt. Mert ne hidd, hogy aki szeret téged, nem az! Lehet, hogy nem hoz virágot minden héten (ha neked ez fontos, akkor mondd el, nem gondolatolvasó a másik), viszont megszereli a csapot. Elveszi tőled a bevásárló szatyrot. Kiviszi a szemetet. Betakar, átölel. Jelen van. És ez nem evidens! Észre tudod venni? Képes vagy értékelni? Ha pedig hiányérzeted van, az is oké. Megpróbálnád megfogalmazni, neked mire lenne szükséged? Konkrétan! Cselekvések formájában. Másoktól és önmagadtól.

Mert teljesen mindegy, hogy egy másik emberről, vagy önmagunkról beszélünk. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz velem. Hanem hogy elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Így szeretlek. De nem vagyok köteles megengedni a számomra nem megfelelő viselkedést. Mert ezen lehet változtatni. És ha szeretem a másikat/önmagamat, akkor a boldogságáért/boldogságomért képes vagyok tenni, elindulni, végigvinni a folyamatokat.

Azt hiszem, sok sérülést elkerülnénk, ha tudnánk: a szeretet létállapot. Amikor változásra vágyunk, nem a szeretet hiányáról van szó. Éppen ez a motiváció és a muníció. Szeretlek (szeretem önmagam), és boldoggá szeretnélek tenni. De abból tudok adni, ami bennem van. Boldogságot boldog emberek tudnak ajándékozni. Téged szeretlek, elfogadlak, nem akarlak átformálni, olyan tulajdonságokat rád erőltetni, amilyen nem vagy. De kérlek, csináld úgy, hogy az mindkettőnknek jó legyen! És mindez fordítva is igaz.