Eredmény(ek) 44 mutatása

Kikhez szólok?

Vasárnap délelőtti csendélet, kócosan, kávéval… Hiszen ilyen az életünk. Nem a közösségi média színes-szagos álomvilága. Ez emberi. Tökéletlen. Ám ettől még nem rossz. 

Mégis, hányszor merül fel bennünk a kérdés: elég ez? És most nem abból a megközelítésből értem, hogy milyen kevés is elegendő az élethez, akár a boldogsághoz. Mert sokszor ehhez épp megfelelő, hogy egészségesek vagyunk, van fedél a fejünk felett, van ennivalónk, élnek a szeretteink stb. Örömtelivé pedig simán teheti a pillanatot az ablakon beáradó napfény, a kávé finom íze, egy jó szó, ölelés… 

A kérdésem most onnan eredt, hogy épp az online marketingen gondolkodtam. Kik az én célközönségem? Mi a fő problémájuk, ami összeköti az egyéneket? Mi hiányzik nekik? Miért érzik úgy, hogy bármit tesznek, nem elég…? Kik vagyunk mi? 

Nők, akik nem tudják, hogyan éljék meg a nőiességüket.
Kezdjük ott, hogy mit jelent ez? Mi mindent takar ez a fogalom? Te körülírtad már valaha, szerinted mitől nő egy nő? Ha nem tudod megfogalmazni, akkor honnan tudod, hogy min kellene változtatnod?

Nők, akik szeretnének boldog, teljes életet élni.
Hogyan fér össze az önkiteljesítés és a család? Miért tűnik ellentétesnek a mai világban eme két terület? Hogyan lehetséges nőként élni minden téren? Hogyan vihetőek bele a „hagyományos” női szerepek akár a munka világába is? Hogyan legyünk önazonosak és hitelesek minden életterületünkön?

Nők, akik élveznék a női mivoltukat.
Hát, van egy elég provokatív kérdésem, visszacsatolva az előző pontra. Mennyi tiszteletet kap manapság egy nő? Téged elismernek az intellektusodért, a tudásodért, az élettapasztalataidért? A főzőtudományodért, az otthonban végzett kismillió „láthatatlan” dologért, amit munka mellett végzel? Az anyaságodért? Azért, hogy hűséges társa vagy egy férfinak? A szakmai előmeneteledért? Vagy „csak” legyél szexi, szép, szexuálisan mindig válaszkész baba és cselédlány? Amúgy meg maradj csendben, mert „te csak egy nő vagy”?
És vajon mennyire tiszteled te önmagad? Egy férfias értékeket istenítő világban, ha nem érzed azt, hogy megbecsülnek, és főleg te nem nézel fel arra a sokszínű nőre, aki vagy, hogyan élvezhetnéd egyáltalán, hogy nő vagy?

Nők, akik arra vágynak, hogy szépnek, vonzónak, értékesnek érezzék magukat.
És igen, talán ez a legmegfoghatóbb közös pont mindannyiunkban. Mert mire vágyunk? Mi hiányzik ilyen elképesztően? Az a ragyogás, ami egy csodaszép gyémánt sajátossága. Az értéke ott van akkor is, ha csak egy csiszolatlan kődarab a bányában. Ám ha felfedezik, megmunkálják, fényt kap…

Nem mások által válik egy nő széppé, vonzóvá, értékessé. Mindez belülről fakad. Ott kell keresni a kincset. Majd finoman a legjobb változatává csiszolgatni. 

De ez nem elég. Látnunk is kellene, mennyit érünk. Ez az önismeret. Az önismeret az alapja az önszeretetnek. Mert valóban szeretni azt tudod, amit ismersz. 

Ha te nem látod a saját fényed, ha nem foglalkozol azzal, hogy jól legyél, és fokozatosan meg tudd élni azt a nőt, aki lenni szeretnél, hogyan várhatod, hogy más ezt megmutassa neked? Ha meg is teszi, vajon elhiszed neki?

Ezért kezdem a tanítás minden formáját ezekkel a témákkal:

 Mit jelent a Nőiesség?

 Miért keverik össze az erőt az erőszakkal, a gyengédséget a gyengeséggel?

 Mi a „rejtett nőgyűlölet” meghatározása? Miért nem tisztelik a nőket, és ezáltal miért nem tiszteljük magunkban a nőt?

 Mit jelent az önbizalom? (Az önmagunk, a tudásunk és a képességeink valódi ismeretére épülő hit, miszerint „bízom magamban, hiszem, hogy képes vagyok valamire”.)

 Mitől lesz kisugárzása egy nőnek? Avagy, hogyan töltődjünk annak érdekében, hogy jól legyünk, és legyen miből adnunk másoknak?

 Mi a vonzerő? Mert abban gondolom egyetértünk, hogy a közösségi médiából ránk ömlő cicik és fenekek áradata nem az…

 Mi a szexualitás jelentősége? Hogyan függ össze a nőiességünkkel, az erőnkkel, az egészségünkkel? Miért hiányzik ilyen elképesztően a mai világból a minőségi szexualitás, és milyen káros hatásai vannak ránk és a párkapcsolatainkra?

Nem vagyok tökéletes mintája annak, amit tanítok. Én is egy nő vagyok, reggelente kócosan, köntösben, kávéval. Egyszer nevetve, máskor sírva. Amit átadok, azok a tapasztalataim. Egyedül már jól mennek. Kapcsolatokban hol jól, hol rosszabbul. Igyekszem tanulni és használni, amit tanítok. Mindent, amit felvetettem, átéltem, átélek, és mélységesen együttérzek veled. De még hiszem, hogy van megoldás. Van esély boldog, teljes életet élni. Elérhető, hogy szépnek, vonzónak, értékesnek érezzük magunkat. És a környezetünk is ezt közvetítse felénk… 

A kifelé vezető út befelé vezet… Főleg egy megértő, szerető, elfogadó és támogató női közegben.

Király, vagy királyfi?

Néhány évvel ezelőtt egy papírdarabra felírtam pár kósza gondolatot. A lap egyik oldalára azok a szavak kerültek, amelyek egy királyfit jellemeznek. Mellé pedig a király vonásai. Ezt a kis fecnit azóta is magamnál hordtam. Egyrészt, hogy valamikor írjak belőle egy szöveget. Másrészt, mert megfogalmaztam ennek a posztnak az előzményét. De sosem árt emlékeztetni magunkat arra, amit megtanultunk. 

Hadd idézzek fel pár részletet azért, hogy nekünk nőknek miért fontos ez a kérdés.

„Feltettem a kérdést a tanítványaimnak: királylányok vagy királynők vagytok, szeretnétek lenni? Mert mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor ezt tisztázni kellene. Ugyanis a válasz függvénye a viselkedésünk a mindennapokban, de akár a párválasztás is.

Mert ha adott a Királylány, a Királynő, a Királyfi és a Király, akkor kinek ki a párja?
– A Királylány egyenrangú társa a Királyfi.
– A Király az ő apukája.
– Ahogy a Királyfi anyukája a Királynő.
– Így a Királynő méltó partnere a Király.

Vagyis, ha Királylány vagy, akkor nem leszel egyenrangú egy Királlyal. Hierarchikusan feletted fog állni, uralkodhat rajtad, vezethet, kereteket szabhat. Ahogy a Királynő próbálhat férfit nevelni egy Királyfiból, de ha sikerül, akkor is anyaszerepben marad. Nem fog igazán felnézni a pasira, aki könnyen el is hagyja egy rebegő pillájú Királylányért, hisz mellette többnek képzelheti magát.

Ha egy kis Királyleány hozzámegy egy Királyhoz, Királyné lesz belőle. Ami szép szerep, de alárendelt, ugyanis ő a férje által jutott hatalomhoz. Egy Királynő azonban a saját jogán uralkodik. Megtanulta, felépítette a külső-belső birodalmát. Tisztában van az értékével, az erejével. Bölcsen, termékenyen él. Tudja, mikor kell harcolni és mikor békét kötni. Ő már egyenrangú a Királlyal.

Amikor felébred bennünk ez az Úrnő archetípus, már nem akarunk Királyfikkal bohóckodni. Az is jó volt, de már nem vonzóak ezek a viselkedésminták.

…A Férfi dönt, a Nő választ. Nagy kedvenc mondásom, melyhez tartom magam. Ha már Királynő szeretnék lenni, nem pincsikutya… Ám manapság nem olyan könnyű feladat ez, hisz a pasik nem döntenek, hanem válogatnak… „

De mégis, mi különböztet meg egy Királyt a Királyfitól?
Az életkora? Dehogy. Manapság több érett, önálló, céltudatos, önmagáról gondoskodó, a szüleiről levált huszonéves férfit látok, mint negyvenest.
A pénztárcája? Ugye ezt nem gondolod komolyan? 

Az egyéb méretei? A kérdés abban a pillanatban válik költőivé, hogy felmerül a lehetőség, hogy bárki láthatja az említett férfi adottságait… 

A válaszom a jellemében és a viselkedésében rejlik.

Ha egyetlen szópárt keresnék e két karakter jellemzésére, ezt mondanám:
Potencia vs. Potenciál

A „potens” szó azt jelenti, „tehetős”. Ez alatt nem csak a vagyont értjük. Benne van a tetterő, a kreativitás, az alkotóképesség, a szenvedély, a szexualitás, a teremtőerő. Egy potens férfi nem csak az ágyban aktív. Birodalmat épít, mint egy Király.

Mi az ellentéte? „Impotens”, azaz tehetetlen. Ha egy pasi nem éli a benne rejlő Királyt, nem alkot semmit. Nem sikeres, vagy nem annyira, mint lehetne. És igen, ez kihat a szexualitására is. A tartalmatlan életét, melyben nincs jelen egy nő szeretete (amit nagy eséllyel nem tud (na) elfogadni, értékelni, megbecsülni és viszonozni), szexuális kompenzálásokkal igyekszik kitölteni. Ezért ennyire gyakoriak a negyven pluszos férfi korosztályban az alkohol- és drogproblémák, a megcsalások, a hazugságok, a bulizgatások és csajozások… És tudod, miért van tele az éjjeli tévéműsor potencianövelő gyógyszerek reklámjával? Mert etéren is kívülről keresik a megoldást. De megsúgok nőként egy titkot. Egészséges határokon belül egy nőt nem az érdekel, hogy meddig tart az aktus. Mert a minőségi szex nem itt kezdődik, és nem az orgazmussal ér véget. 

Ezzel szemben a „potenciál” kifejezés a lehetőséget jelenti.
Vagyis egy Királyfiban ott a lehetőség, hogy Királlyá váljon.

Azáltal, hogy levetkőzi a gyermeteg viselkedésmintákat, és felnőtt Férfivá érik.

Egy Királyfinak nincs birodalma. Nincsenek saját javai, amiket ő teremtett meg. Nem hozott létre, és nem működtet semmi jelentőset. Sem családot, sem hivatást. Ha vannak eredményei, azokat nagyrészt másoktól kapta. Folyamatosan a szülei, a főnökei árnyékában él.
Egy gyermek nem tud pénzt keresni, vagyont, otthont építeni. Csajozni tud, nősülni nem. Dugni tud, szeretkezni, gyermeket nemzeni nem. A szexualitásban a mennyiséget hajtja a minőség helyett. Elmélyülni, odafigyelni magára és a másikra képtelen, ezért még ha érdekli egyáltalán a nő orgazmusának megléte, az sem a partneréről szól, hanem a saját egojának a simogatásáról. És mivel ezek a felszínes ágyjelenetek egy ponton túl semmi értéket nem jelentenek, egyre fokozottabb ingerekre van szüksége (pornó, drogok, deviáns körülmények stb.)

A Királyfi követel, de nem ad. A nőben az anyját, a cselédjét, és a szajháját látja, nem a társát. Egy eszközt, amely arra hivatott, hogy kielégítse a szükségleteit. De mivel ez szerinte alanyi jogon jár, nem vállalja fel a férfi szerepeket, és hisztizik, ha valamit nem kap meg.

Egy Királyfit onnan is fel lehet ismerni, hogy páváskodik. A legtöbbjük jellemzően magamutogató. Ki a testét, ki a kocsiját, ki a ruháit, ki a csaját, ki a vagyonát villogtatja. Büszkélkedik, de mivel mindezek csupán felszínes eredmények, ráadásul a legtöbbet nem maga teremtette meg, ezért büszke nem tud lenni rájuk. Így inkább cserélgeti ezeket. Válogat, nem dönt. És mivel szeretné értékesnek érezni magát, de megdolgozni, felelősséget vállalni (még) lusta, ezért inkább a külső megerősítéseket hajtja, melyekre a közösségi média kora igen komoly és káros teret szolgáltat. De ez a bizonyítási vágy az idő előrehaladtával egyre nagyobb ellentétbe kerül a valós lehetőségekkel (kivéve persze, ha potencianövelő pótszerekkel látszólag aktív szexuális életet él, miközben pár hetente cseréli a csajokat, akik addig vannak mellette, amíg ki nem derül, hogy légvár az egész…). Ám ahogy fokozódik a belső feszültség, úgy romlik az állapot, mely az élet minden területén jelentkezik.

Vagyis láthatjátok, hogy Királyfi lehet akár egy idősebb pasi. Lehetnek autói, bankszámlái, mindenféle jól mutató fotói a neten. Lehet kockás hasa, vagy órákig álló pénisze. De ettől még nem Király…

Tudom, ez egy elég éles jellemzés volt. Még nekem is fájt, belegondolva abba, hány pasit engedtem az életembe, akikben láttam a szunnyadó Királyt. Csókolgattam a békákat, mert ott volt bennük a lehetőség. De a béka nem a csóktól válik királyfivá. És a királyfi nem attól lesz király, hogy egy királylány odaadja magát neki.

Mindig a Nő emeli a Férfit. A Hold várja be az égbolton a Napot. De csak akkor, ha a páros hímtagja akarja, eldönti, megy, cselekszik, megküzd a külső-belső sárkányokkal, kitart és tudja, mi a célja. Miközben Királlyá érik…

Egy igazi király nem csak okos, hanem bölcs. Gondolkodik, az elméjét és az érzelemvilágát legalább annyit edzi, mint a testét. Folyamatosan tanul, olvas, művelődik. Van tudása mindarról, ami számára fontos. Véleményt alkot, és ezt képes kommunikálni.

Érett értékrenddel bír, amely a számára valóban fontos pilléreken alapul. Olyan értékeket követ, amelyek nem a pillanatnyi vágyai kielégítését szolgálják, hanem egy élet célját. Valódi értéket teremt élete minden területén. Emellett tiszteletben tartja a többiek határait. Nem okoz kárt másokban azért, hogy neki jó legyen.

Képes önálló döntéseket hozni. Nem feltétlen egyedül, hiszen egy jó királynak jó tanácsadói vannak. Tiszteli a segítőit, kikéri a véleményüket, megfontolja ezeket. Majd a lépéseit a döntéseihez igazítja, és a környezet reakciói alapján teszi meg.

Belső tartással rendelkezik. Nem pöffeszkedik, nem feszít izompólóban, kocsiablakban, fotókon… Ő már bizonyított, és minden nap teremt. A szerettei büszkesége és a valódi eredményei épp elég sikerélményt jelentenek számára. Büszke magára, és tudja, hogy a jelentőségteljes személyek büszkesége megalapozott, így el tudja fogadni, meg tud elégedni ezzel.

Azokból a dolgokból és emberekből merít erőt, akik jelen vannak az életében, és akikkel fontosak egymásnak. Nem pazarolja értékes energiáit felszínes kapcsolatokra. Ezeket is ápol, ha kell, de a helyén kezeli. Prioritást a valóban lényeges emberek és tevékenységek élveznek. Ezekre mindig jut ideje, figyelme.

Társat választ, nem barátnőt. Nem tenderezteti Tinderen a csajszikat, nem randizik párhuzamosan több nővel. Már a párkereső fázisban megtiszteli a nőt azzal, hogy egyenes, őszinte, tisztességes, és a figyelmét kizárólag őrá irányítja. Ha megtalálja azt a nőt, akivel hasonló értékek mentén élik az életüket, akiben látja a méltó és egyenrangú partnert, akkor döntést hoz mellette. Minden egyes nap. És a döntése mellett kitart. Hűséges, lojális, tisztességes, minden pillanatban.

Értékeli, megbecsüli és tiszteli a Nőt. Hálás mindazért, amit társa érte, értük tesz. Vállalja egy kapcsolatban, családban a férfiszerepeket, megteremti a kereteket, és jó érzéssel tölti el, amikor ezeket a nő megtölti tartalommal, szépséggel, melegséggel.

Úgy hordozza a tenyerén a szeretett nőt, mint egy értékes gyémántot. Nem büszkélkedik vele, nem mutogatja, ám nem is rejti el. Tudja, hogy a nő ragyogása az ő fényét fokozza. A nő boldogsága, biztonságérzete jelentős részben az ő érdeme. Törekszik boldoggá tenni a társát, hiszen amellett, hogy örömmel tölti el annak csillogó szeme, látja önmaga legjobb változatát a szeretett asszony szerelmes pillantásában.

És bár ő sem tökéletes, hibázik néha, ezt képes elismerni. Egyikünk sincs sosem készen, mégis nap mint nap törekszik arra, hogy fejlődjön.

Folytathatnánk a sort a végtelenségig.
De kérlek, akár nő vagy, akár férfi, aki ezeket a sorokat olvasod, ne tekintsd bántásnak a szavaimat. Nem baj, ha valaki Királyfi, csak ne akarjon egy Királynőt cseléddé tenni. És az végképp nem probléma, ha az illető még úton van a Királlyá válás felé. Én nagyon becsülök minden férfit, aki törekszik erre, és járja az útját, amelyen a mese végére elnyeri a párja kezét és a birodalmat, amelyet képes felvirágoztatni és működtetni.

Valamint bátorítok minden nőt, hogy először váljon ő maga Királynővé, aki méltó társa, támogatója, támasza, ereje, célja lehet egy Királynak.
Mert megérdemeljük. Férfiak és nők egyaránt. Mindannyian.

Mi fán terem az önbizalom? – 2. rész

Az előző részben feltettem a kérdést: lehet boldog életet élni anélkül, hogy megbíznánk másokban? Ha nem, akkor miért vagyunk mégis bizalmatlanok? Ha a külvilág jószándékában nem hiszünk, képesek vagyunk magunkban megbízni? Vagyis, miként függ össze a boldogság és az Ön-bizalom? 

Első lépésben a racionális-materiális oldalt vettem górcső alá. Véleményem szerint az önbizalom szó szerint azt jelenti, hogy bízok magamban, hiszek magamban, és abban, hogy képes vagyok valamire. Ehhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyek a tudásommal és a képességeimmel. Valamint, hogy erőben legyek, jól érezzem magam, hiszen csak akkor tudom használni ezeket, ha jól vagyok.

Most szeretnék feltenni két izgalmas kérdést, megvilágítva az érzelmi oldalát eme kényes témának. 

1) Kik azok az emberek az életedben, akikben megbízol? Milyen jellemek ők? Milyen vonásaik alapján hiszel nekik, bennük? Megvan? Akkor most gondold át kérlek, hogy ezek a személyiségjegyek benned megvannak?

Ha igen – akkor mégis miért nem bízol saját magadban? Ha mások kiérdemlik, te miért nem? 

Ha a válaszod a nem – ez esetben mit tehetsz azért, hogy megbízható emberré válj? Miben tudnál még fejlődni, változtatni annak érdekében, hogy kiérdemeld a saját magadba vetett hitet?

2) Térjünk vissza a bizalmi emberekhez. Kérlek, válaszolj azonnal, gondolkodás nélkül: Szereted őket? 

Megleptelek a kérdéssel? Persze, hogy szereted. Mi köze ennek ehhez? Nagyon egyszerű…
Akiben megbízol, azt szereted. Akit szeretsz, abban, annak hiszel. Arra tudsz büszke lenni, akit/amit szeretsz. Az önbizalomban van hit és büszkeség, amelyet önmagammal kapcsolatban érzek. Nem vágok fel az értékeimmel, a büszkeség nem ezt jelenti. Csak tudom, hogy vannak. Örülök nekik, élvezem az előnyeiket. Másokkal kapcsolatban ugyanez a helyzet – akiket szeretek, azokra büszke vagyok. 

Ezért a döntő kérdésem: Szereted magad? 

Önszeretet nélkül nincs önbizalom.
Önszeretet pedig nem létezik önelfogadás nélkül. Ám ahogy korábbi írásaimban már sokat elemeztem, ez is egy félreértelmezett fogalom. Engedd meg, hogy elmondjam, én hogyan definiálom.

Számomra az önelfogadás egyenlő a fejlődéssel. Hiszen elfogadom, amin nem tudok változtatni (pl. szemem színe, magasságom stb.), de változtatok azon, amin tudok annak érdekében, hogy a legjobb változatomat elérjem. Ehhez szükséges az önismeret és az önreflexió. 

Szummázva:

Racionális oldalról megközelítve, ahhoz, hogy egészséges önbizalmat építs, vizsgáld meg, milyen tudásanyaggal, és milyen tehetségekkel rendelkezel. Ezekre alapozd az életed, ezekre támaszkodj, és ezek alapján higgy magadban. Ezek alapján lásd meg az értékeidet, ne a külvilág visszajelzéseiben keresd a megerősítést!

Önismereti szempontból vizsgáld meg, milyen jellemvonások alapján tudsz megbízni másokban. És azt is, hogy mivel képesek pillanatok alatt lerombolni a bizalmadat. Ami erősíti a beléjük vetett hitedet, azokat keresd meg és tápláld magadban. Amelyek tönkretennék, azokat küszöböld ki a saját működéseidből is!

Érzelmi téren pedig foglalkozz többet magaddal, a valódi jólléteddel! Tápláld, ápold, szeresd azt a valakit, aki te vagy. Ismerd meg önmagad, fogadd el, ami változtathatatlan, és fejlődj mindenben, amiben érdemes. Lásd az értékeidet, és legyél legalább olyan büszke ezekre, mintha egy szerettedet értékelnéd.

És végezetül, ne takard el a fényedet! Mutasd meg a világnak, ám vigyázz, hogy ez ne legyen öncélú és magamutogató. Mert ha azért teszed, hogy a visszajelzések erősítsék az önbizalmadat, akkor könnyen tévútra léphetsz. De ha egyszerűen csak vállalod, hogy ez vagy te, és adod, ami őszintén belőled fakad… visszaigazolások várása nélkül… akkor biztosan jó az irány. Úton vagy egy csodálatos, boldog, szerethető élet felé! Bár remélem, már éled is… 

Mi fán terem az önbizalom?

Minap a kocsiban ülve azon merengtem, hogy miként függ össze a boldog élet a bizalommal? Mennyit számít, hogy képesek vagyunk-e bízni másokban ahhoz, hogy szeressük az életet? Lehet egyáltalán nyugodt, örömteli a létezésünk, ha bizalmatlanok vagyunk? A kérdés nyilván költői, te is azonnal rávágod a választ: NEM! 

De ha mindannyian tudjuk ezt, és szeretnénk hinni egymásban, ezáltal harmonikus módon létezni, akkor miért olyan nehéz néha? (Tekintsünk el azoktól az esetektől, amikor tényleg van okunk valami sunyiságot feltételezni.) Az első, amit rávágunk, hogy a korábbi negatív tapasztalatok, a traumák és a neveltetés miatt. Oké, de most itt vagyunk a jelenben. Ez nem a múlt. Itt és most mi az indok? Esetleg nézzünk befelé? 

Ha a bizalom szót magam felé fordítom, mit kapok? Ön-bizalom…
Az egyik legtöbbet emlegetett kifejezés a nőiesség terápiájában. Mindenkinek hiánya van belőle, mindenki szeretne többet, de persze akinek van (látszólag), az már beképzelt, úgyhogy legyen is, meg nem is. 

Évek saját belső vizsgálata, és rengeteg nővel való terápiás munka során azt figyeltem meg, hogy a leginkább azért nem tudunk etéren egy ponton túljutva megtapasztalni a valódi önbizalom állapotát, mert azt sem tudjuk, hogy az micsoda.

( És igen, én legalább annyira megjártam a hadak útját, mint bárki más. Hiába nem hiszik el, mert „hát neked mi okod lenne erre?” Ugyanúgy semmi, ahogy neked sem. Mégis így éltem évtizedeken át. Persze ez nem olyan, hogy egyszer csak lesz önbizalmad, és így marad. Ki lehet billenteni bármikor. De egyre kevésbé. És egyre kevesebb területen. Ahogy a táncban, úgy az életben, az apró egyensúlyvesztések fejlesztik az egyensúlyérzéket. Minden pillanat, amikor kibillenünk, majd gyorsan korrigálunk, erősíti a rendszert. Szóval elbizonytalanodni mindig ér! De először találjuk meg azt a bizonyost végre! )

Szeretem az egyszerű megoldásokat. És a magyar nyelvet. Ezért mindenféle misztifikálás helyett nézzük meg magát a szót: Ön-Bizalom…
Bízom magamban…
Hiszek magamban…
Elhiszem, hogy képes vagyok valamire…

Vagyis az önbizalom nem arról szól, hogy jól nézek-e ki. Nem arról szól, hogy mennyire vagyok okos. Vagy sikeres. Vagy bármilyen. Hanem arról, amit a táncterápiában már az első órákon átbeszélünk:

Az életem két tengelye (a testben a lábak) a Tudásom és a Képességeim. Ha ezekkel tisztában vagyok, és erősítem őket, akkor meg tudok állni a lábamon. Stabil vagyok, kibillenthetetlen. Egyensúlyban vagyok. Biztos alapokra építek. Mind az életemet, mind az önbizalmamat. Olyan bázisokra, amelyeket nem vehetnek el tőlem! Amelyek nem függenek külső emberektől, visszajelzésektől, életkortól, testsúlytól, bankszámlától…

Ha tudom, hogy van kellő mértékű tudásom, és megvannak a képességeim, hogy megvalósítsak valamit, akkor bízom magamban. Akkor tudom, hogy elég jó vagyok. Nem kételkedem. Vagyis van önbizalmam. 

Ugye, milyen nevetségesen egyszerű a képlet? 

Tényleg csak ennyi kell? Tisztában lenni a tudásommal és a képességeimmel, hogy legyen önbizalmam, ezáltal stabil legyek és nyugodt?

Hozzátennék még egy fontos kritériumot: Mivel az életed központja Te vagy, ezért erőben kell lenned! Egészségesnek, vitálisnak, energikusnak ahhoz, hogy a tengelyeidet használni tudd. Fáradtan, betegen, negatívkodva, motiválatlanul, örömtelenül az egész nem működik.

Tehát töltsd magad! Törődj magaddal! Szeresd magad! 

És eljutottunk oda, ami az autóban ülve újabb szintre emelte azt, amit tanítani szoktam…
Vagyis, hogy bár a fentiek alapvetőek és elengedhetetlenek a valódi önbizalom eléréséhez és megtartáshoz, de van egy másik pont, amit nem lehet kifelejteni. Hiszen eme gondolatmenet racionális oldalról fogta meg az önbizalom témáját. De mi a helyzet az érzelmi háttérrel?
Erről fog szólni a következő írásom!

Kifelé vagy befelé?

Számomra a táncterápia egyik lényege, hogy a mozdulatainkon (és az általuk kiváltott érzeteken) keresztül megmutatja, hogyan működünk az életünk egyéb területein. Ezért a Nőiesség fejlesztő hastánc tanfolyamokon úgynevezett alapelveket társítok minden mozdulathoz. Ezek egyszerű mondatok, amelyek jól megérthetőek a testen keresztül.

Az egyik első, amit kipróbálunk a tanítványaimmal az a kérdés, hogy
„Kifelé táncolsz, vagy befelé?”
Kifelé élsz, vagy befelé?
Mit is jelent ez?

A táncmozdulatok szintjén azt, hogy mire helyezem a hangsúlyt? Arra, hogy kifelé minél nagyobb, látványosabb legyen a figura, vagy arra, hogy befelé, a központom irányába mozogjak?
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, óriási a különbség.

Ha egy mozdulat kifelé indul:

–  látszólag nagyobb, figyelemfelkeltőbb lesz, ám
–  már a lábfejnél inogni kezd a rendszer, vagyis instabillá válik, könnyen egyensúlyt veszítünk,
–  a tengelyek billegnek,
–  a központ érzékelése eltűnik,
–  a vázizomzatban érezzük a munkát, azaz a felszínen,
–  elég fárasztó,
–  ráadásul a figyelmünk is a tükör, a csoport felé irányul,
– így az összehasonlítgatás, a megfelelési kényszer stb. erősödik.

De mi történik, ha befelé indítjuk a mozgást?

–  A mozdulat amplitúdója csökken, első pillantásra visszafogottabb lesz,
–  stabilan tudjuk nyomni a talajt, megállni a lábunkon,
–  aktív minden izom a lábakban (tengelyekben) éppúgy, mint a test többi részén,
–  a központ erőben van, hiszen ez a referencia pont, efelé mozdulunk,
–  nem csupán a vázizmokat érezzük, hanem a mélyizmok is bekapcsolnak, az érzetek elmélyülnek, sokkal erőteljesebbé válnak, kívül-belül formálnak,
–  töltődő érzés, nem fáraszt, hanem felfrissít,
–  a szem szinte lecsukódik, az állkapocs ellazul,
–  a figyelem befelé fordul, önmagunkra, a megéléseinkre,
– a látszat, a külvilág véleménye nem igazán releváns többé, hiszen nem azért tesszük, amit teszünk, hogy nekik megfeleljünk, visszajelzéseket kapjunk, megerősítéseket nyerjünk az értékességünkről.

Ebből látszik, hogy mennyire számít, hogyan indítunk útjára egy cselekvést. Miért csináljuk? Azért, hogy mások lássák? Hogy a külső reakciók növeljék az önbizalmunkat?

Vagy abból indulunk ki, hogy először beengedem, átengedem magamon az élményt, töltődöm belőle, majd ebből a magam örömére létrehozok valamit (pl. mozogni kezdek, ahogy jól esik), végül, ha úgy érzem, szívesen megosztom ezt az élményt másokkal, akkor ezt boldogan megteszem. 

Az órákon magam mellé szoktam állítani egy résztvevőt, és megkérem, hogy csinálja a mozdulatot úgy, hogy befelé táncol. Én pedig az ellentétét mutatom be. A többiek pedig elmondják, mit látnak. Először nyilván engem vesznek észre, hisz feltűnősködöm, nagyobbak a mozdulataim. Ám pár másodperc múlva (bármennyire is én vagyok 25-30 éve táncos), megfeledkeznek rólam, és áttér a figyelmük a tanítványomra. Miért?

–  Mert érezni benne és a cselekvésében az erőt.
–  Mert higgadt, nyugodt, elegáns, harmonikus.
–  Nem erőszakos, kényszeres, vagy harsány.
–  Hanem hiteles. Tartalmas. Minőségi.
–  Olyan, amire jó figyelni, és amit ők is szívesen csinálnának…

Vagyis a valódi, minőségi figyelmet nem a kifelé élés vonzza. Pillanatnyi, felszínes érdeklődést ki lehet váltani az üres mozdulatokkal, látszatcselekvésekkel. De tartós, elmélyült, lojális, motivált kapcsolódásokat csak a befelé élő, és belülről cselekvő, hiteles ember hív magához.

És erről eszembe jut egy másik fontos gondolat, amit a vonzerőhöz szoktunk kapcsolni az órákon. Érdekel? Szívesen megírom egy következő posztban… 

A Nő és a Fa

Miért szeretem a fákat? Mert olyanok, mint a jól működő női minőség. Érdemes tőlük tanulni.

Ők a nyugalom, a harmónia, a béke megtestesítői. Tökéletes egyensúlyban vannak.
A folyamatos fejlődés, növekedés, megújulás és a körforgás tanítómesterei. A női bölcsesség ebben a ciklikusságban rejtőzik.
Tudás él bennük, melyet át is adnak, ha odafigyelünk.
Gyógyító erővel rendelkeznek (lásd pl. Bach virágterápia, rügyterápia, fitoterápia, aromaterápia stb.).
Őriznek, védenek és támogatnak, amikor szükség van erre.
Ajtóként, átjáróként működnek, mely összeköti ezt a síkot más világokkal.

Elgondolkodtató, hogy úgy kellene felépíteni az életünket, mint egy fát:

– Legyen erős gyökérzete, amely stabil alapokat, tartást ad. Ez a rész a bennünk élő ösztönerőkkel kapcsol össze. A gyökerekből készült főzetek az ösztönös, tudattalan, érzelmi energiákra hatnak. Stabilizálnak, lekötnek a földi szférába.

– Az erős törzs fizikailag jó állóképességet jelöl. Biztosítja a mostban, a jelenben létezést, a testi jóllétet.

– A lombkorona az ég felé nyúlik, felfelé törekszik, a szellemi és a kapcsolati energiákkal dolgozik. Virágokat, terméseket itt hozunk. Segít kapcsolódni a belső énnel, a belső hanggal. És ne felejtsük el, hogy a fák társas lények, folyamatosan kommunikálnak egymással. Így az „ágainkkal” mi is megtalálhatjuk azokat az embereket, akikkel érdemes együttműködnünk, bármilyen téren. A jól működő szociális kapcsolatok elengedhetelenek a valódi egészség eléréséhez.

Vagyis a fák és a WHO egyetértenek abban, hogy „Az egészség nem a betegség hiánya, hanem a testi, lelki, szellemi, szociális jóllét állapota!”

A Ragyogó Nő titka…

Mint minden, ami működőképes, ez is végtelenül egyszerű. A külső-belső ragyogás kulcsa a Tisztaság.

Furcsán hangzik, hogy felnőtt embereknek ezt ki kell hangsúlyozni? Emlékezz a Covid kezdetére, amikor megtanítottak kezet mosni… Elvileg evidens. Gyakorlatilag már kevésbé. Mert a tisztaság nem csupán a mosakodáson múlik.

Minden szinten jelen van.

Testben: „Ép testben ép lélek.
Szeresd és ápold a tested! Emellett a fizikai sík részét képezik a cselekedeteink, a környezetünk, és a kapcsolataink.

Vagyis, mi kell a fizikai tisztasághoz?
– Megfelelő higiénia, tisztálkodás.
– Méregtelenítés.
– Természetes kozmetikumok.
– Minőségi ételek.
– Tiszta víz.
– Sport, tánc.
– A gondolatainkkal, érzéseinkkel és vágyainkkal harmonikus tettek.
– Rendben tartott otthon, munkahely, környezet.
– Az adok-kapok viszonyok egyensúlya.
– Nyugodt, rendezett anyagiak.
– Korrekt, tisztességes élethelyzetek, emberi kapcsolatok!

Lélekben: „Tiszta szív.
Nem véletlen, hogy az ókori egyiptomi mitológiában a szívet helyezték Maat mérlegére, hogy kiderüljön, pihekönnyű-e, vagy a bűnök súlya nyomja? Jó embernek tartod magad? Ha „szívből szólsz”, az építő, segítő, szeretetteljes? A bánat, a szégyen, a bűntudat, a harag, a gyűlölet, az irigység természetes ugyan, és ezt is meg kell éljük néha. De nem mindegy, hogy mennyire mindennapos vendégek. Hangold magad a jóságra és a jóllétre!

Például ezekkel:
– Tiszta lelkiismeret.
– A Jelen megélése.
– Művészetek.
– Terápia!
– Pozitív, magas rezgésű érzelmek. Szeretet, öröm, boldogság, optimizmus, lelkesedés, elégedettség, hála…

Szellemben: „Aranyhajad a sarkadig érjen…
Minden fejben dől el. A gondolataid óriási teremtőerővel bírnak, meghatározzák az érzelmi és a fizikai állapotodat. Valamint azt, hogyan beszélsz és cselekszel. Aszerint bánsz magaddal és másokkal, ahogy gondolkodsz. Ragyogjon az elméd, mert az intelligencia igenis szexi.

Vagyis erősítsd ezeket:
– Szép, építő, konstruktív gondolatok.
– Pozitív hozzáállás.
– Tanulás.
– A negatív, destruktív hírek minimalizálása (tájékozódj, de ne hergeld magad a hírfolyamokkal, inkább olvass könyvet).
– A panaszkodás elkerülése, helyette segítő beszélgetések folytatása.
– Tiszta, egyenes, őszinte kommunikáció.

És amivel még kiegészítenéd.

Élet ott van, ahol tisztaság van. Ahogy a vízben, a folyamatos belső mozgás, hullámzás révén tisztul a tó, és milyen csodás világot teremt. Ám a mocsárban halál vár. Mozogj, lélegezz, tisztulj, hiszen itt az idő, hogy felfrissülj, újjászüless a természettel együtt, és ragyogj! Ragyogjon tisztán a fényed!

Abból tudsz adni, ami benned van!

És hogy gyakorlatias boszibölcsességet is olvashass, íme az április végén, a forrásvízről szóló posztomban említett géltestápoló receptje!

Az összetevők aránya hozzávetőleges, úgy alakíthatod, ahogy neked tetszik.

Hozzávalók 200 ml géltestápolóhoz:
– Forrásvíz
– 20-50 ml aloe vera gél
– 1 kiskanál növényi glicerin
– 1-2 csepp E-vitamin
– 1 kiskanál Solagum vagy Xantan (természetes gélképzők)

Opcionálisan:
– 10-20 ml varázsmogyoró víz, de bármilyen virágvíz kiváló (levendula, rózsa, narancsvirág stb.)
– pár csepp kollagén, Q10 koenzim és egyéb csodaszer az örök fiatalságért
– 2-5 csepp illóolaj

Elkészítés:
Önts egy mérőedénybe 100 ml forrásvizet, és add hozzá a többi összetevőt. Majd adagolj hozzá annyi forrásvizet, hogy elérd a teljes (200 ml) mennyiséget. Ezután egy elektromos habverővel kevergesd pár percig, amíg a folyékonyból eléri a laza gél állagot. Töltsd flakonba, és már használhatod is.
Kicsit fog még sűrűsödni, ne lepődj meg. A gélképző por mennyiségének változtatásával szabályozhatod a szilárdságát.

Én is ezt használom, mert nagyon tiszta, frissítő, egészséges, természetes. Ráadásul a közeledő nyárban külön előnye, hogy semmiféle zsíros érzést nem hagy, hiszen folyadékokból áll. Aki az elmúlt napokban kipróbálta a stúdióban, érezhette, hogy úgy issza be a test, mintha szomjazna rá.
Kedvet kaptál hozzá?

A forrás…

Kicsit előbbre hoztuk a Föld Napját, és vasárnap kirándultunk egy nagyot az erdőben. A három Boszi. Most is kihasználtuk a délutánt a sétára, hogy este, holdfényben töltsük fel a palackokat a forrásnál. Miért mesélem el? Mert sokszor kérdeznek, hogy miért nem kap el a legtöbb betegség? És hogyan lehet fiatalabbnak látszani a valós kornál vagy tíz évvel, smink nélkül? Nem, nem genetika. Nem kell hozzá szűzlányok vérében fürdeni. És nem vagyok vámpír sem. A legtöbb „trükköm” nagyon egyszerű és mindenki számára elérhető. Nem drága. Nem luxus. És a célja az egészség. A szépség csupán következmény.

Az egyik ilyen, hogy amennyit csak lehet, forrásvizet iszom. A napi minimum 3 liter folyadékon túl ebből készítem a kávét, a teát, az ételeket. Ezzel locsolom a virágokat és az állatkáknak is adom. Készítek belőle testpermetet, hajtápláló folyadékot, testápoló gélt.

És a legszebb az egészben, hogy „ingyen” elérhető, hiszen kis országunk tele van gyógyforrásokkal. Az egyik ilyen a Lajos-forrás a Pilisben, Budapest környékén. Amellett, hogy több túraútvonal bejárható innen, így egész napos programnak kiváló, ez a hely autóval megközelíthető. Kátyús, de járható betonút visz a forráshoz épített parkolóba. Úgyhogy törékeny nőként sem probléma elhozni vagy 100 liter vizet.

De az összehasonlíthatatlanul tiszta, friss ízén, és a hűtés nélkül is megmaradó hideg hőmérsékletén kívül miért szeretem még ennyire?

A Bach virágterápiában a forrásvíz egy esszencia, „A rugalmasság gyógyírja”.

Dr. Edward Bach ezt írja róla:
„Azoknak, akiknek életfelfogása túlságosan szigorú. Megtagadják maguktól az élet kellemes dolgainak élvezetét, mivel úgy vélik, azok nem egyeztethetők össze munkájukkal. Keményen kormányozzák önmagukat. Bármit megtesznek, amiről úgy gondolják, hogy egészségüket, erejüket, aktivitásukat szolgálja. Remélik, hogy életükkel példát szolgáltatnak másoknak, akik az ő elképzelésüket követik majd, és ezáltal jobb emberekké válnak.”

Vagyis a forrásvíz segíti a testi-lelki-szellemi rugalmasság visszaszerzését. Átadja nekünk az egyensúlyt, a megújulást, az állhatatosságot, az időtlenséget, amelyet hordoz. Csökkenti a görcsösséget, a szigorúságot, a valójában nem fontos dolgok jelentőségét. Segít elfogadni a tökéletlenséget. Hatására az élet örömtelibbé, élvezetesebbé, az önmagunkról alkotott kép elfogadóbbá és megbocsátóbbá válik. Ráébreszt, hogy a fejlődés, a tökéletesedés úgy is kivitelezhető, hogy közben nem mondunk le a boldogságról. Pozitív forrásvíz-állapotban az ember képes tiszteletben tartani és kielégíteni testi-lelki-szellemi igényeit. Éli a kreativitását és élvezi a mindennapokat, a tetteit. Nem ragaszkodik felesleges szabályokhoz, az aktuális helyzetekhez remekül alkalmazkodik.

Csökkenti a test merevségét, rugalmatlanságát (pl. izomfeszülés, reuma, feszültség, érelmeszesedés, vérnyomás problémák, epekő, vesekő stb.), a görcsöket, és az aszketikus, mártír hajlamokat.

A forrásvíz magas energiaállapotú folyadék, így egészségmegőrző, fiatalító, ránctalanító, természetes élénkítő. Gyorsítja a regenerációt betegség, sérülés esetén. Sportolókkal végzett kutatások alapján teljesítményfokozó.

Méregtelenítő hatását azonnal érezni lehet az első napokban fokozódó vizeletkiválasztás által. Emellett az egész szervezetet megtisztítja. Ritka esetben előfordulhat, hogy pár napig a test egyes részein apró, pattanásszerű kiütések jelentkeznek. Ezek a bőrön keresztüli méregtelenítés mellékhatásai. Elmúlnak, és utána a bőr szebb, fiatalosabb, tisztább lesz. (Érdemes megfigyelni, hol jelennek meg a tünetek, ugyanis ez rávilágít a lelki, mentális folyamatokra, amelyek szintén tisztulni kezdenek…)
Kiváló kiegészítő fogyás elősegítésére, az elhízás kockázatát nagyban csökkenti.

Ugye ennyi is elég, hogy kedvet kapj egy pohár finom, friss vízhez?

Íme Melinda néhány boszorkányos szépségtippje:

– Igyál legalább 2-3 liter forrásvizet naponta. Még a kávé is finomabb ezzel.

– Töltsd spray flakonba, és mielőtt bekennéd az arcod (tested), fújd be vele magad, majd a vizes bőrre vidd fel a testápolót.

– Tehetsz hozzá pár csepp illóolajat, így az aromaterápia jótékony hatásai szintén érvényesülnek. Plusz élvezetes, egyedi, és nem csak a bőrödnek fog tetszeni, hanem máris összedobtál egy természetes testpermetet.

– Permetezd a hajadra naponta többször, hogy frissebb és élettelibb legyen.

– Xantánnal összekeverve bármilyen folyadékból gélt készíthetsz. Aloe verával még csodásabb hidratáló test- és arcápolót kapsz, amely könnyen beszívódik, nem hagy zsíros érzést a bőrön.

Vagyis használd kívül-belül, ahogy tetszik, és élvezd a tiszta, friss, természetes egészség (szépség) állapotát!

„Fecseg a felszín, hallgat a mély”

Vasárnap délután. Napfény, kutya, barátság. Séta a tó partján. Töltődés. És a vízzel áradó érzések, gondolatok… Mi jut mindig eszembe róla? A mélység. Hiányzik. Békével tölt el, ahogy nézem a tiszta, egyszerű leképeződését a természetben. Nem értem, miért távolodtunk el tőle?

Világ életemben kérdés volt a „felszínességhez” való viszonyom. Egyrészt, mert amikor rám néznek ismeretlenek, meg lehetne róluk mintázni a kognitív disszonancia szobrát. Szép, úgyhogy biztos nem okos. Ha nem buta, akkor öntelt. Ha nem beképzelt, akkor hűtlen. Ha nem csapodár, akkor kihasznál. Ha nem bánt, akkor legalább anyagias. Ha nem aranyásó, akkor… Neki könnyű, mivel táncol, edz minden nap, nem kell elmennie terembe (tényleg?). Genetika… Nincs gyereke… Tuti támogató a családja, gazdag a pasija stb., hisz élhet a művészetnek, lehet saját vállalkozása… Pedig, ha bepillantanának a kulisszák mögé… Kevesen néznek a felszín alá, hogy meglássák a valóságot és a mélyben rejlő, igazi szépséget. Nem csupán bennem. Mindannyiunkban.

Másrészt sokáig számomra is kétséges volt, hogy a szépség iránti vonzalmam felszínességnek számít-e? Érdekes módon szinte egyetlen kapcsolatom sem volt gyönyörű férfi. Külsőre átlagosan vonzóak voltak. Viszont mindig fontosnak tartottam, hogy fizikai síkon csábító legyen a szememben, akivel együtt vagyok. Habár az intelligencia többet ér akármekkora bicepsznél vagy pénztárcánál, és egy jó beszélgetés a legerősebb afrodiziákum, azért még el kellene vetni a testi vonzerő fontosságát? Mára sikerült feloldanom ezt a feszültséget. Hiszen a valódi szépség tényleg belülről fakad. A test, a lélek és a szellem harmóniájából. Ez amellett, hogy átsugárzik, magával hozza azokat a mindennapi cselekvéseket (életmódot), amelytől az elme pallérozódik, az érzelemvilág gazdagszik és a test egészséges lesz. Tényleg nem a méret a lényeg. Hanem a tartás.

És mégis fáj ez a mindenhol jelen lévő sekélyesség. Akik táncolunk, sportolunk gyerekkorunk óta, megtanuljuk, hogy akkor érhetünk el valódi eredményeket, ha elmélyülünk abban, amit csinálunk. Nem kell profivá válni mindenben. Ám az igazi előnyeit akkor élvezheted, ha nem csak belekapsz ebbe-abba. Hanem ha kitartóan, elkötelezetten csinálod azt, amit a magadénak érzel. Sajnálom, hogy kiveszőben van a gyermekek ilyen nevelése…

Mert nem csak a testnevelésben lenne fontos, a terápiás munkámban szintén látom:
Mennyire hatástalan, ha valaki épphogy belekóstol mindenbe is. Egyik instant istennő képző kétnapos workshop-elvonulás-varázsláson a másik után vesz részt külön oktatóknál, várva a csodát, ami majd azonnal megvalósul anélkül, hogy neki tennie kellene ezért valamit. Alászállás nélkül. Elmélyülés nélkül. Felelősségvállalás, szembenézés, döntések nélkül. Nem kell mindenkinek profi táncossá vagy megvilágosodott Buddhává válnia. Nem kell bejárni a Marianna-árkot és a Himaláját. Tök jó a Balaton és a Kékestető. De ne várjuk a tótól, hogy óceán legyen…

(Most az önismeret, a gyógyulás, a fejlődés oldaláról közelítettem meg a kérdést. Helyszűkében nem mennék bele a magánéleti, párkapcsolati, ismerkedési, családi, munkahelyi viszonyokba, amelyek túl sok esetben ugyanilyen felületesek, csapongóak és a látszatról szólnak…)

Kettős érzések kavarognak bennem. Élvezem, ahogy a mindennapjaimban el tudok merülni mindenben. A gondolataimban, a tanulásban, a tanításban, az alkotásban, az inspiráló élményekben. Az érzéseimben, legyenek azok fájóak vagy boldogítóak. A testem megéléseiben, a mozgás, a táplálkozás, a testápolás, a szexualitás, az érzékelés révén.

És bosszankodom. Mert szeretném, hogy ezeket megtapasztalják azok, akik velem kapcsolatba kerülnek. Akik tanulni jönnek hozzám, vagy akár barátok, szerelmek.

Több évtizedes tanári-segítői tapasztalattal tudom, hogy nem lehet belökni őket a „mélyvízbe”. De fokozatosan megtanulni úszni igenis érdemes. Hogyan mutathatnám meg nekik még hatékonyabban, hogy válasszanak egy irányt és haladjanak azon az úton? Kitartóan, kíváncsian, érdeklődően. Minden nap beletéve annyit, amennyit éppen tudnak. Élvezve minden egyes lépést. Akkor is, ha épp nehezebbnek tűnik, vagy visszaesésnek látszik. Látva a fejlődést, az irányt és a célt. A fokozatosságban rejlő biztonságot. Megértve, hogy ha valamit el szeretnék érni, abba nekem kell energiát tennem. Időt, pénzt, munkát. Tudva, hogy hova és mennyi idő alatt szeretnék eljutni, és ennek mértékében cselekedni. Nem csupán hallgatni, olvasni, írogatni, elmélkedni, beszélni róla…

Hanem Tenni érte! Túllátni a felszínen. Elmélyülni abban, amit (akit) választottam. Mert hiába a látszat, a fecsegő felszín. A csodák emögött várnak. A csendes, békés, kincseket rejtő mélyben…

Hol vannak a Férfiak?

Hétvégén egy nagyon elgondolkodtató táncélményben volt részem. Érdekes, hogy megint a néptánc pendítette meg ezeket a húrokat. A Duna Művészegyüttes Székelykapu című darabját volt szerencsém látni a Müpában.

Az első felvonás a táncszínházi énemnek volt inspiratív. Imádom a balett összes formáját, tisztelem a képviselőit, ott vagyok minden előadáson, amin csak lehetséges. Ám látni egy alkotást, amelyben nem baj, ha nem rúgjuk orrba magunkat és nem tekerjük a lábunkat a nyakunk köré… háromszor… Újra és újra fellelkesít. Hiszen nézd, a test annyi mindenre képes! Olyan sok lehetőség van a mozgásban! Az egészségesen használt erő, a minőségi tartalom, amely bármilyen formát ölthet, igenis megnyilvánulhat negatívba hajló spárga nélkül is… Békés mosolyt csalt az arcomra, és új lendületet adott az alkotáshoz!

A második rész alatt, mint mindig, amikor néptáncot látok, elsőre a férfi táncok keltették fel az érdeklődésem. Virtuóz, energikus, látványos, pontos… Női lényem minden rétege sóhajtva kérdezte: Hol van manapság ez az őszinte, tiszta szándékú, tartással, önbizalommal rendelkező, szenvedélyes, megbízható, örömteli, bátor, harcos, cselekvő férfierő??? Miért nincs jelen a mindennapokban (tisztelet a kivételnek!), ha a táncunkban ennyire tisztán megpillantható?

És akkor áthelyeztem a figyelmem a Nőkre. Megadták a választ…

Hoztak mindent, ami egy nőt Nővé tesz. Belső tartást. Büszkeséget. Erőt. Nyugalmat. Harmóniát. Tisztaságot. Felemelt fejjel táncoltak, fontosságuk teljes tudatában. Nem akartak olyanok lenni, mint a férfiak. Nem akartak versengeni velük a figyelemért. Viszont ott álltak mögöttük és mellettük. Ha kellett, forogtak körülöttük. Megtartották őket, stabil támaszul szolgáltak, biztos pontként. Vagy épp ők adták a hátteret… Mosolyukkal, énekükkel, csillogó szemükkel, csodálatukkal inspirálták a férfiakat, hogy minél több erőt mutassanak, hevesebben táncoljanak, hozzák ki magukból a legtöbbet…

Hálásan néztem ezeket a nőket. Ismeretlenül is szerettem őket. Megköszöntem azt az ősidők óta létező tudást, amit közvetítettek.

Mert várhatjuk mi a férfiasságot, hiányolhatjuk. De ahhoz, hogy ezt a hihetetlen energiát „kezelni” tudjuk, nekünk is meg kell erősödnünk, női módon. Nem erőszakosan. Nem harcolva, nem versengve, nem dacolva. Hanem a mi erősségeinket használva, a saját szerepeinkben.

Hogy megtartó támasza legyünk a Férfinak.
Hogy hagyjuk őt érvényesülni, támogassuk a megnyilvánulásait.
Hogy inspiráljuk, bátorítsuk, tiszteljük és csodáljuk, a leghétköznapibb tetteit is.
Hogy hátteret, otthont, biztonságot, stabilitást teremtsünk.
Hogy begyógyítsuk a sebeit és tápláljuk a testi-lelki-szellemi törekvéseit.
Hogy szépséget, örömöt, melegséget, szenvedélyt, tartalmat hozzunk az életébe.
Hogy okot adjunk neki a cselekvésre.
Hogy valódi Társai legyünk…

Mert akkor nem tör össze minket az az elemi erő, ami a Férfiban lobog, és amire áhítozunk, ha képesek vagyunk „ellenpontozni”, kiegészíteni.

Mi lenne, ha nem a férfiakat akarnánk megváltoztatni?
Kezdjük önmagunkkal! Váljunk mi olyan Nőkké, akikért felébred ez a Férfierő, akivel egyenrangú, egymást erősítő kapcsolatban élhetünk! Ez legalább rajtunk múlik…