Mi az a legmélyebb és legősibb késztetés, ami mindent mozgat? A történelmet és az egyéni sorsokat vizsgálva elsőre a szex és a pénz ugrana be, igaz? Pedig ezek csak eredményei valami másnak. És ez a hatalomvágy.
Hatalom… Bárkit kérdeztem az elmúlt pár hétben arról, hogy mit gondol erről a szóról, kivétel nélkül negatív hozzáállást tapasztaltam. Mert ezt látjuk. Akinek hatalma van, visszaél vele, elnyomja a többieket. Ijesztő, erőszakos, félelmet keltő szó. És mindenki azt állította, hogy benne nincs hatalomvágy. Ő jó ember, neki ez nem kell. És megszeppenve néztek, amikor azt kérdeztem, hogy szerinted a kisbaba nem gyakorol hatalmat az anyja felett, amikor sír, és ő ugrik, hogy megetesse? A szülő nem rendelkezik hatalommal, amellyel neveli a gyermekét? Vagy a jó tanár mit csinál? A pénz mire jó? Tehetőssé tesz. Lehetőséget ad, hogy azt csinálj, amit akarsz. Esetleg azt a mondást ismered, hogy „A tudás hatalom”? Vagyis, hány olyan helyzetet tudnál felsorolni, amikor a hatalmat jó célra lehet használni? Hány ember, állat, növény felett van hatalmad valójában?
A hatalom célja a rendelkezésre álló erő használata általi hatásgyakorlás. Hogy ez mit eredményez, az rajtad múlik. Mire akarod használni az erődet? Milyen hatást szeretnél kiváltani? És milyen eszközeid vannak hozzá?
A kisbaba az anyja szeretete által jut hatalomhoz. A szülő a tapasztalata révén. A tanárt a tudása helyezi a diákja fölé. A művész a gondolat és a kiváltott érzelem segítségével befolyásolja a nézőjét. A férfi alapszinten a fizikai erejével kerül fölénybe. A nő pedig a szexualitásával tudja irányítani a férfit.
Vagy belegondoltál már abba, hogy mi a legmélyebb veszteség, amit nem is tudatosítasz, amikor egy párkapcsolat megszakad? Többször találkoztam azzal, hogy ha egy férfi elkezdi elveszíteni a befolyását a nő fölött, egyre agresszívebbé válik. Ki fizikailag, ki verbálisan, míg mások egyre manipulatív eszközökkel próbálják visszaszerezni azt az energiát, amit a párjuktól kaptak. Minél kisebb a hatás, annál nagyobb a harag és a veszteség. A nő pedig azzal nem tud szembenézni ilyenkor, hogy a vonzereje már nem hat a férfira. Kevesebbnek látja önmagát ezáltal.
A különválás azért olyan nehéz, mert fel kell dolgozni, hogy nincs többé hatásom a másikra. Mert azt gondolom, hogy akkor tudok hatni rá, ha jelen vagyok az életében. Amikor már az utolsó illúzió is megszűnik, el kell fogadni, hogy a kilépéssel megszűnik a hatalom, és ezzel az az erő, amelyet akkor érzek, amikor tudom, befolyásom van a másik életére.
Mi lehet a megoldás? Véleményem szerint az az önbecsülés, amely ismeri az erő valódi lényegét. A forrását. A hatástevés értékét. És a célt, amiért élek. De ehhez vállalni kell a hatalmat és a felelősséget is.
Mindannyian szeretnénk Királyok/Királynők lenni. De az a Király(nő), aki nem veszi kezébe a hatalmát, csak egy báb. A nem használt erő, a félelemmel, bizonytalanul birtokolt hatalom és a kontrollálatlan hatás a veszélyes.
Tudatában vagy a saját erődnek, hatásodnak és hatalmadnak? Az eszközöknek és módszereknek, amelyeket használsz? A céloknak, amelyekért cselekszel?
Szeretnél Király, Királynő lenni? Képes lennél büszkén, határozottan, felelősen élni? Elsősorban önmagadért. És ebből az egészségesen működtetett belső erőből birodalmat építeni, ahol táplálhatsz másokat?
