Evidens…

Van egy kedvenc mondásom, amit a tanítványaim jól ismernek:
Az evidenciák elsikkadnak.

Ismered a viccet, amiben a székely bácsi szemére veti a felesége, hogy „sosem mondod, hogy szeretsz”. Mire a férj: „Egyszer mondtam, ha változás lesz, szólok.”
Mindig irritált ez az anekdota. Üvölt belőle a lekezelés, a flegmaság, a másik értékelésének, megbecsülésének hiánya, és az igényeinek figyelembe nem vétele. Ha egy nőnek arra van szüksége, hogy a társa kifejezze a szeretetét (a mellékelt példában az elismerő szavak szintjén), azt ennyire semmibe lehet venni?

A válasz sajnos: igen. Sokkal több példát látok erre, mint a kölcsönös megbecsülésen alapuló emberi kapcsolatokra. Nyugi, nem csak a férfiak csinálják. A nőknél éppúgy megjelenik.

Hányszor mondod ki, hogy „Szeretlek”?
Megköszönöd a legapróbb figyelmességet, jó szót, cselekedetet, amit valaki a te kedvedért tesz?
Hálás vagy az időért, amit egy másik ember rád szán, bármilyen formában?
Az aprónak tűnő dolgokért, mint például a rendrakás az otthonban, a megfőzött ennivaló, a megszerelt kilincs, a munka, amit a közös céljaitokért napi szinten végez a másik?
A szeretetért, a türelemért, az odafigyelésért?
A hűségért, a kitartásért?
A toleranciáért? A megértésért? A gondoskodásért? A védelemért?
Soroljam még? Inkább meghagyom neked a lista bővítését.

Az evidenciák elsikkadnak. A „köszönöm”, a „hálás vagyok”, a „tisztelem benned, hogy…”, a „szeretlek”, a dicséretek, az elismerések és a megerősítések a lélek fűtőanyagai. Büntetéssel, szeretetmegvonással, bántalmazással nem lehet kicsikarni a jót.

Persze mindenkinek vannak rosszabb periódusai, amikor kevésbé veszi észre és tudja a másik tudtára adni a megbecsülését. De ez időszakos. Elmúlik.

Az adás-kapás viszonyát nem patikamérlegen mérik. Csak az lenne a fontos, hogy mindenki érezze, milyen értékes. Hogy meg van becsülve. Hogy (jól) szeretik és figyelnek rá.

Miért hagyjuk, hogy az evidenciák elsikkadjanak? Miért olyan nehéz észrevenni és kifejezni azt a sok szépet, amit egymásnak adunk nap mint nap? Lehet másként is? Kölcsönösen? 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük