Rájöttem, hogy rezervátumban élek.
Egy hét alatt három forrásból hallottam ugyanarról a jelenségről. Hogy miért nem találkozom ezzel? Talán mert korosztály, iskolai végzettség és egyéb szempontok alapján megszűrt célközönséghez jutnak el a hirdetéseim. Mert nem fesztiválokra, szórakozóhelyekre járok. (Félre ne értsétek, ezek sem lennének ellenemre, de ha választhatok, hogy színházba, múzeumba, egyéb művészeti programokra menjek, vagy bulizni, akkor az előbbire költöm a pénzem.) Mert nagyszerű emberekkel barátkozom. És nem utolsó sorban, a családi mintám is szöges ellentétben áll ezzel a gondolkodásmóddal.
Először egy idősebb férfi mondta el annak kapcsán, hogy szerinte miért nem mernek engem megszólítani a férfiak. Aztán tegnap egy modern táncszínházi előadás jelenetében láttam a kifigurázását. Végül ma, a fodrászommal beszélgetve, ő mesélte el, hogyan viselkednek a 20-as/30-as csajok. Mert ők nem nők!
Szerintem akkorára még sosem tágultak a szemeim, mint amikor konstatáltam, hogy ennyire gyakori? Tényleg az a jellemző, hogy rengeteg lánynak nincsenek céljai, saját álmai, hivatástudata? Egyáltalán nem akarnak dolgozni? Arra keresnek pasit, hogy eltartsa őket? Egy darabig a szex a juttatás ezért, majd elintézi, hogy jöjjön a gyerek és onnantól már maradni sem feltétlen kell? Ehhez pedig a külsőségek alapján mérik a férfiakat (autó, lakás, bankszámla, státuszszimbólumok)?
Ebből fakadóan a férfiak, hacsak nem kifejezetten ilyen csajokra vadásznak a saját önös érdekeik által vezérelve, már meg sem mernek szólítani egy csinos nőt. Kérdés nélkül feltételezik, hogy biztosan esélyük sincs.
Nemrég hallottam egy férfi ismerősöm szájából azt a nem ritka, ám teljesen téves elképzelést, hogy „Egy ilyen nő, mint te, nem lehet magányos! Hiszen te tényleg akárkit választhatsz.” Nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Így inkább csak annyit reagáltam: Jó, hogy mondod, akkor már nincs is probléma.
Ha most nem a női megközelítésből elemzem a jelenséget, hanem hogy nőként, szerintem hol a hiba, akkor azt mondanám, hogy a férfiak önértékelésének a teljes hiányában gyökerezik (ahogy a nők önbizalomhiánya is elképesztő mértékű).
Egyrészt ott kezdődik, hogy a legtöbb pasi ma nem tudja fogni a jeleket. Mert mindig a nő választ. Elindít egy apró üzenetet. Amelyre válaszul a férfi dönt és cselekszik, ezt nevezik kezdeményezésnek.
Vagyis
A Férfi dönt, a Nő választ!
Ehelyett ma a hímek válogatnak.
Mert a csajok nyomulnak, versengenek és felkínálkoznak. Az a nő, aki „leejti a zsebkendőjét”, odamosolyog (az online világban képletesen is értheted ezt), már fel sem tűnik… Így vagy kivárja a pasi, hogy rámászik egy csaj (azaz éppen az ellenkezője zajlik, mint ami az alaptermészetünk lenne), vagy válogatás nélkül bepróbálkozik minden nőnemű lénynél. Ebből sok csalódás következik.
Első tanács Dakota Melindától:
Vedd észre a jeleket!
A másik ötletem, minden férfinak és nőnek, hogy szűrd meg, kinek a véleményére adsz!
Ha ismerkedsz valakivel, mérd fel, hogy az értékrendje azonos-e a tiéddel. Mert komolyan, kit érdekel egy, a fentiekben leírt csajszerű képződmény lekezelő viselkedése? Hol befolyásolja ez azt, hogy te milyen nagyszerű ember vagy valójában? Fejleszd magad, legyél minőségi ember, és keresd olyanok társaságát, akik téged becsülnek.
Mert az értéked nem azon múlik, hogy mások mit gondolnak rólad!
És mert „gazdag ember az, akinek van miből adnia”. Lesz, akinek Aranyember leszel, mert éppen arra vágyik, amiben te bővelkedsz.
Önismeret, önértékelés, figyelem, bátorság, döntésképesség, cselekvőerő. Többek között ez jellemzi a Férfit. Nem a kocsi, a ház, az óra, a pénztárca… De te döntesz!
