Önelfogadás = Fejlődés

Amikor felmerül az igény, hogy tényleg nőként létezzünk, ahogy az teljessé, elégedetté, boldoggá tesz, elindul az útkeresés. Hogyan kellene csinálni? Mit jelent valójában? Mi kell hozzá? Mi hiányzik? És a legtöbben elkövetjük azt a hibát, hogy elkezdünk a külsőségek szintjén változtatni. Személyes történetem, hogy amikor az első igazán mély pontját éltem meg ennek az útnak (kb. 9 évvel ezelőtt), akkor olyan „hülyeségeket” csináltattam magammal, mint például a mellműtét. Nem lett volna szükségem rá, de azt hittem, ettől majd jobban leszek. Nem jött be.

A hiba az ilyen logikában ott van, hogy fentről akarjuk elkezdeni építeni a házat. De ha nincs alap, nincs fal, akkor mi tartja meg a tetőt? Ezért írok nektek az önismeretről, az önelfogadásról és az önszeretetről első körökben. A korábbi cikksorozatban (A szürke kanca tanításai az életről) igyekeztem felvezetni, hogy milyen körülményeket érdemes teremteni ahhoz, hogy elkezdhess a belső működéseiddel hatékonyan foglalkozni. Most nézzünk meg néhány tévképzetet, amely gátolja a fejlődésünket.

Miért fontos az önismeret?
Hadd szemléltessem: ha szemben állunk egymással, látsz engem, ugye? És önmagadat? A másik embert kívülről nézve mindig könnyebb megfigyelni. (Megismerni nem feltétlen, mert a saját szűrőink itt is befolyásolnak. Tehát az emberismerethez nagymértékű nyitottságra van szükség, és arra, hogy értsük, mi hogyan működünk.) Ahhoz, hogy magadat meglásd, szükséged van egy tükörre. Ez lehet egy másik ember, egy élethelyzet, vagy bármilyen önismereti módszer. Nem azt mondom, hogy minden eszköz jó! Ugyanis a tükör torzíthat is. Hamis kép keletkezik, ha rosszul használod. Ezért légy óvatos és körültekintő, amikor kiválasztod, minek adsz hitelt!

Gyakori hibafaktor, amikor egy személyiségelemző módszert önigazolásnak használsz. Ezzel felmented magad a felelősség és a cselekvés alól. Passzívvá válsz, ami az igazi önelfogadás ellentéte. Mindjárt rátérek, hogy miért. Az önismeret lényege, hogy belenézel a tükörbe, és meglátod a valóságot. Hosszú, egész életen át tartó folyamat, hiszen sokszor olyan mélységekbe kell alászállni, amit nem is sejtettél. Ráadásul ahogy haladsz előre, az újabb és újabb élethelyzetek hatására változol, eddig ismeretlen oldalaidat fedezed fel. Vagyis az önismeret egy aktív, cselekvő tevékenység. Vannak nehéz pillanatai és felemelő részei egyaránt.

Hogyan kapcsolódik ez az önszeretethez?
Szeretni azt tudod, amit ismersz. Egy párkapcsolat kezdetén ha azt mondod, „szerelmes vagyok Gézába”, tényleg Gézát szereted? Miért pont őt? Nem lehetne a helyében bárki más? (Ha két ember kapcsolódása valódi, akkor természetesen a válasz nemleges, de a legtöbbünknek több kapcsolata volt, mint Társa, ugye?) Teljes őszinteséggel akkor állíthatod, hogy Gézát szereted, ha már tudod, ki ő. Legalább nagyjából.

Ugyanígy van önmagaddal. Ha azzal kezded, hogy meztelenül odaállsz a tükör elé, és mondogatod, hogy „szeretem magam”, akkor csak ideges leszel.

Az önismeretre időt kell szánni. De ez egy izgalmas utazás. Egyre több dolgot értesz meg, és meglátod, mennyi érték, szépség, tehetség van benned. Mi felé érzel hívást? Miben vagy kiemelkedő? Mik az erősségeid? És ezekkel együtt előkerülnek a csontvázak a szekrényből… Hol sérültél meg? Mitől félsz? Mivel szabotálod önmagad és miért? Hogyan hatnak rád a társadalmi szokások, normák, a neveltetésed, a belénk ültetett mentális programok, sorskönyvi parancsok (ezekről nemsokára mesélek részletesebben, jó)?

Az önelfogadás az önismerettel párhuzamosan történik, nem második lépésként. De mint mondtam, egyik sem passzív dolog! Rajtad múlik, hogy merre mész, mit gondolsz, mit teszel, hogyan használod az információkat.

Önelfogadás = Fejlődés !!!
Miért teszem egyenlővé ezt a két dolgot? Hiszen nem úgy van, hogy meghallgatom egy hozzáértő ember előadását, elolvasok egy rakás könyvet, kitöltöm a teszteket, és amikor fel tudok rajzolni egy skiccet magamról, akkor már el is fogadtam és ebből fakadóan szeretem magam? Nagyon nem.

Az önelfogadás akkor lesz a fejlődésed és a stabilitásod alapja, ha elfogadod azt, amin nem tudsz módosítani, de változtatsz azon, amire van ráhatásod!

A következő posztban fejtsem ki ezt részletesebben, hogy tisztázzunk néhány kérdést, ami tuti, hogy most benned is felmerült?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük