Vagyok, aki vagyok…

Új tapasztalattal gazdagodtam a legutóbbi kezdő csoportom első óráján. 20 év tanítás után egy bátor nő megkérdezett engem arról, amiről én faggatom őket.
Hogyan látom magam? Pontosabban mit jelent számomra, hogy nőies vagyok?
Végre valaki! Tetszett nagyon!

Ezt válaszoltam:

Nőnek születtem. Minden szinten nő vagyok, mert ebben az inkarnációban ezt választottam. Vagyis nem kell nővé válnom. Nem kell nőiességet tanulnom. Csak vissza kell találnom önmagamhoz. Ahhoz a valakihez, aki eredendően vagyok. Minél inkább sikerül, annál önazonosabbnak érzem magam.

Azt veszem észre, hogy ha a tetteim, érzéseim, gondolataim valóban az enyémek, (nem tanult sémák / megfelelési vágyak hatják át,) akkor békében vagyok. Ha úgy viselkedhetem, ahogy az valóban belőlem fakad, nyugalmat érzek a mélyben. És mivel nő vagyok, a megnyilvánulásaim is nőiesek. Ergo, nőként élek.

A gondolataimat, (meg)érzéseimet, tetteimet pedig valami ősi, mélységes kapcsolódás táplálja. Nőként ösztönösen hordozzuk női őseink minden tudását, megélését. Követjük a saját és a világ ciklusait. Ahogy egyre jobban összeköttetésbe kerülök ezzel a belső, női önMAGammal, természetes módon alkalmazom a tudást, amit hordozunk. Ezt látja a külvilág nőiesnek bennem. És hogy ehhez a külső (test, környezet stb.) is igazodik? Igen. Ami kint, az bent… 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük