A szürke kanca tanításai az életről -2. rész

Találkoztál már olyan „bölcs tippekkel”, amelyek arról beszélnek, hogyan legyél jó nő? Ezek általában külsőségekre vonatkoznak, és ha kipróbálod, feszélyez az egész… Hiszen amíg benned nincs rend, a kifelé mutatott kép is disszonáns lesz. Aztán ott vannak a „hogyan szeresd meg önmagad”, „hogyan legyen több önbizalmad” stb. tanácsok. Ezek már kicsit közelebb járnak a megoldáshoz, mert a gondolkodásod oldaláról közelítenek.

A tapasztalatom az, hogy hatalmas káosz él a fejekben nem csupán a nőiességről, de már az olyan alapvető dolgok esetén is, mint önszeretet, öngondoskodás… Például beszélnünk kell arról, hogy mi a különbség az önzés és az önmagunk első helyre sorolása között? Vagy mit jelent, hogy abból tudsz adni, amid van? Esetleg azt meg tudod fogalmazni, hogy az önelfogadás miért egyenlő a fejlődéssel? Izgalmas és fontos kérdések, amelyekkel szembe kell néznünk, ha el szeretnénk jutni a jól megélt női minőségünkhöz.

A tegnap elkezdett sorozatban gyakorlati tippeket szeretnék adni, hogy mire van szükség ahhoz, hogy elinduljunk ezen az úton. A tanácsokat nem én találom ki, hanem egy tanmeséből merítem. A szürke kanca című művet érdemes elolvasnotok. Az ilyen írások univerzális megoldások az élet egyes helyzeteire. Fordítsd le, alkalmazd a számodra megfelelő módon. 

A szürke kanca második tanítása:
„Ismerd fel, hogy hol nem látnak szívesen.

Ahol nem látnak szívesen, ott nem kell lenned. Ez ilyen végtelenül egyszerű. Ne erőltess olyan helyeket, helyzeteket, kapcsolatokat, amelyekben nem érzed jól magad. Ahol nem az elfogadás, a szeretet a meghatározó. Ha nem érzed, hogy része vagy egy közösségnek, álljon az akárhány tagból, ott nem leszel boldog.

Rengeteg energiát veszítesz a meddő próbálkozásokkal, amikor próbálod elfogadtatni magad közegekben, ahol nem a közös építés a cél. Hány sebet hordozunk olyan élmények, családi vagy párkapcsolatok, iskolák, munkahelyek miatt, ahol nem lehettünk önmagunk? Nem fogadtak el, ránk akartak kényszeríteni szerepeket, bármit tettünk, folyamatosan a hibát keresték.

Tudom, hogy ez sokszor nem könnyű. Minél ragaszkodóbb valaki, annál nehezebb rájönni, hogy hiába fogsz rá valamire, mint a pitbull kutya a rongyra, ha az nem a te utad, nem fog működni. Elképesztő mennyiségű erő, energia, kapacitás szabadul fel, ha fel tudod mérni és ki tudod küszöbölni az életedből azokat a tényezőket, amelyek hátráltatnak.

Lehetnek ezek emberi kapcsolatok, munkahelyek, sorskönyvi mintázatok, mentális programok, társadalmi, szociális normák, keretek, védőbástyák, amelyeket magunk köré húzunk, élethelyzetek, bármi. Eddig a pontig nagyon jó szolgálatot tettek, tettetek egymásnak, hasznosak voltak. De már idejét múltak, túlhordottak. Már nem gyakoroltok kölcsönösen pozitív hatást egymásra, nem fejlődtök mindannyian, nem tudtok adni egymásnak. Ezektől meg kell válnod. Mert ami nem szolgál téged, az visszahúz. Az egy kolonc. És ami bánt téged folyamatosan, az nem támogatja az egészségedet. Ha pedig nem vagy egészséges, akkor másokat sem tudsz azzá tenni.

Ide tartozik az is, hogy ne legyél megmentő szindrómás. Ha valaki nem kér a segítségedből, a szeretetedből, a tanácsaidból, akkor ne kényszerítsd rá. Azoknak add, akik igénylik, azokban a helyzetekben, ahol helyénvalóak, és azokat a gondolatokat, amelyek előre visznek. Amelyek termékeny talajba hullanak.

Vedd észre, hogy melyek az egészségtelen ragaszkodások. Tudom, már a szembesülés sem egyszerű… jönnek a kifogások, a mentegetőzések… 
Külső hangok, társadalmi nyomás, gazdasági összefonódások, bennünk élő félelmek, gátlások, vágyak, illúziók tömkelege kel életre, és próbál bent tartani a jól ismert komfortzónában akkor is, ha az már fájdalmat, betegséget, boldogtalanságot okoz minden nap.

Kérlek, a másik végletbe se ess! Nem azt mondom, hogy ha valami, akár egy kapcsolat épp rosszabb időszakát éli, nehézségek támadnak, lelassul a fejlődés, háttérbe szorul a közös cél, azonnal rúgd fel. Azt ismerd fel, hogy mikor érett túl valami. Mikor jutott el abba a fázisba, amikor már nem születik belőle újabb és újabb érték, nem fejlődik, nem táplál sem téged, sem a többieket. Ha már csak poshad, mocsarasodik hosszú ideje, abban nincs élet, nincs teremtés. És a te életed, boldogságod sincs benne.

Végül ha már látod, mi minden nem szolgál tovább, kezd el ezeket tudatosan megszűntetni. Haladj lépésről lépésre. Amikor bizonytalanság, félelem lesz úrrá rajtad, gondolj arra, hogy miért csinálod? Boldog, erős, egészséges vagy jelenleg? Nem? És szeretnél az lenni? Megéri végigmenni az úton, ha a „végén” ez a lehetőség vár? Akkor hajrá, csináld és ne add fel! 

A teljes előadást, amelyben az öngondoskodás fontosságáról beszéltem, itt találod: https://www.youtube.com/watch?v=ImswxpPINlk

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük