A mai írásom szorosan kapcsolódik az előző részhez, ugyanis ott már említettem a határok fontosságát. Vagy nézd vissza az első cikket, amelyben az otthonról beszélgettünk. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, mennyire kiemelt jelentősége van a szabadság érzésének abban, hogy testileg, lelkileg, szellemileg és szociálisan egészségesek legyünk. Nem kell messzire menni, hogy lássuk, milyen hatásai vannak, ha ez nem adott. Hány kapcsolat, házasság, család bomlott fel a karantén összezártsága alatt? Nem csak a már eleve rosszul működő helyzetek. Olyanok is, ahol nem lett volna megoldhatatlan ellentét, ha nem kényszerülnek bele bármilyen téren az összezárt, kiszolgáltatott szituációkba. Vagy mennyien zuhantak különböző mértékű depresszióba amiatt, mert elvesztették a szabadságukat? Mind fizikai szinten a négy fal közé zártság miatt, mind szociális értelemben elvágva a szeretteiktől, vagy a munkahelyük megszűnéséből fakadóan az anyagi biztonságuk, lehetőségeik hiányából eredően.
A szabadság véleményem szerint nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, nem törődve azzal, hány hullát hagysz magad után. A szabadság a lehetőségekben rejlik. A választásokban. Abban, hogy én döntöm el, merre tartok, és nem kényszer vagy nyomás hatására cselekszem. Így a felelősséget természetes módon vállalom, könnyen kitartok amellett, amit szeretnék.
A szürke kanca negyedik tanítása:
„A közösségekben is tartsd meg a saját mozgástered, és ne szolgáltasd ki magad másoknak.”
Legyél része a társadalomnak és a szűkebb közösségeknek, amelyekben élsz (család, párkapcsolat, barátok, munkahely, hobbikhoz kötődő társaságok stb.), mert szociális kapcsolatokra vágyó lények vagyunk. Azonban tarts meg magadnak egy részt az életedben, ami a tiéd. Ha akarod, bevehetsz ide másokat, nem muszáj mindig egyedül lenned. De te húzod meg a határokat. Te döntöd el, ki és mikor léphet be ebbe a körbe. (Megint előkerül a határhúzás témája…)
Mi mindenért fontos ez a mozgástér? Gondolj csak bele! Mikor érzed magad rémültnek, kétségbeesettnek? Amikor azt gondolod, hogy nincs választásod. Amikor csak egy utat látsz magad előtt, vagy ennyit sem. Mint egy szardíniás dobozban a halak, úgy összenyom a teher, nem kapsz levegőt, nem tudsz szabadulni. És pánikba esel. Belekapaszkodsz minden fűszálba, még ha tudod is, hogy ez egy illúzió, nem megfelelő választás.
A hastánc csoportos verziójában szintén odafigyelünk arra, hogy mindenkinek legyen elég mozgástere, bármilyen közel állunk egymáshoz. Mert csak akkor tudunk létrehozni valamit közösen, ha egyikünk sincs egészségtelen korlátok közé szorítva. A páros táncok még ennél is jobban érzékeltetik ezt. Mindkét félnek megvan a saját szférája és feladatköre. Hogy ez a távolság szűkül vagy tágul, közeledünk vagy távolodunk éppen, az a tánc dinamikája, az életünk alakulása. Amikor a férfi lép, utat enged a nőnek, hogy ő is lépjen. Mindig van hova mozdulni. Abban a pillanatban, hogy az egyik fél beszorul, vagy bizonytalanná válik, az áramlás megszűnik. Akkor lehet együtt táncolni, ha mindig érzed, hol van az a pont, ahova lépni tudsz.
Amikor van levegőd, tered, választásod, akkor szabadnak érzed magad. Mert te döntesz. Maradjunk a táncnál. Ha szólóban szerepelsz, nem kell másokhoz alkalmazkodni. De igazodsz a színpad méreteihez, a zenéhez, a közönség hangulatához stb. Vagyis soha nem vagy légüres térben. Nem vagy egyedül. Nem kizárólag rajtad múlik minden. De hogy mit teszel, hogyan cselekszel, mekkora utat jársz be, merre mozdulsz, mit hangsúlyozol és fejezel ki, az a te választásod.
Amikor egy partnerrel táncolsz, az szépen kifejezi a társas kapcsolatokat. A férfi hoz egy döntést, és lép. A nő erre reagálva szintén dönt, és cselekszik. Amire most a férfi válaszol. És így tovább. A tánc és az élet döntések sorozata.A legtöbb probléma abból fakad, ha valaki nem képes, vagy nem akar dönteni. Ha nem látod a lehetőségeidet, mert korlátozva érzed magad, nem tudod megtenni a szükséges lépéseket. Ha pedig bizonytalankodsz, engeded, hogy a félelmeid, a rossz tapasztalataid, a gátlásaid, a külső nyomás, az önszabotáló mechanizmusok lebénítsanak, úgy a karnyújtásnyira lévő esélyeket is elszalasztod. Nem fejlődsz, ott maradsz, ahol voltál. Vagy mélyebbre csúszol.
Mert ahol a figyelem, ott az energia. Amikor a negatív aspektusokat latolgatod, azokat a helyzeteket fogod meglátni („bevonzani”), amelyek ezt igazolják vissza. Például nem hiszel a jól működő párkapcsolatban? Akkor csak a sok problémás verziót fogod megtapasztalni. Ám ha nyitott szemmel, befogadó módon, megtartva a teredet, szabadon lélegezve létezel, a célra irányított figyelmed megteremti a lehetőségeket. Ezekkel pedig képes leszel élni. Az előző példánál maradva, hirtelen több olyan házasságot veszel észre, amelyben a felek boldogok. Vannak problémáik, de azokat együtt oldják meg. Évek óta jó csapatot alkotnak, és tudják, hogy összetartoznak. Nem azért, mert nincs más lehetőségük. Hanem mert egymás mellett tették le a voksukat, és emellett kitartanak.
Minden elhatározás felelősség és lemondás is egyben. Sokan ezért nem cselekszenek. Azt hiszik, így több út marad nyitva előttük. Pedig sajnos ez téves. Mert ha nem lépsz be egy ajtón, az egyszer csak bezárul. Persze lesz másik. De ugyanaz nem. Sok esetben nincs olyan, hogy majd legközelebb… A nem döntés valójában egy döntés! Ilyenkor úgy határozol, hogy elengeded azt, amit nem vállalsz fel.
Ugyanez a helyzet az élet minden területén. A sorozatunk fő témájánál maradva, az öngondoskodás oldaláról nézve, mindenkinek szüksége van egy bizonyos fokú egyedüllétre. A mértéke és a formája egyéni. Van, akinek elég az, ha csendben ülhet és olvashat, amíg a másik ott van mellette. Másnak a fizikai térre, magában töltött időre van igénye. A lényeg, hogy ismerd fel, téged mi támogat. Ha van párod, lásd meg az ő szükségleteit. Add meg magadnak és neki ezt. Mert te sem szereted, ha folyamatosan lógnak rajtad. Segíts magadnak és másoknak, hogy etéren is jól érezzétek magatokat. Tartsd meg a határaidat és adj teret másoknak.
Nem az az önzés, ha fenntartasz magadnak egy szeletet az életedben, ami csak a tiéd. Hanem az, ha mártírt csinálsz magadból. Mert aki szenved, pedig erre senkinek semmi szüksége, az bizony mártírkodik. Ráadásul feleslegesen, önmagának és másoknak ártva. Az ilyen életmódban nincs szeretet, teremtés, valódi érték. Lesznek viszont konfliktusok és benyújtott számlák.
Te döntesz. Ha van saját élettered, hobbid, hivatásod, céljaid, vágyaid, szabad vagy. Ha szabad vagy, vannak lehetőségeid. Vedd észre ezeket! Merj élni velük! Merj választani! Te merre indulnál?
A témához illő teljes előadásomat hallgasd meg youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=ImswxpPINlk
