A szürke kanca tanításai az életről – 3. rész

Önmagunk szeretete nem zárja ki mások szeretetét. Sőt, minél inkább értékeled azt, aki vagy, annál több pozitívumot tudsz adni a többieknek. Ám a szeretet nem azt jelenti, hogy megoldjuk helyettük a problémáikat. Nem is azt, hogy feladjuk önmagunkat azért, hogy ők elégedettek legyenek. Boldog, kiegyensúlyozott, erős, stabil, megbízható és értékes társ, barát, szülő akkor lehetsz, ha te jól vagy.

Ennek érdekében tudnunk kell határokat húzni. Meddig mehetsz el? Hol van az a pont, ahol már sérted a köreimet? Mit pakolhatsz rám és mikor? Mit várhatsz el tőlem, és mit nem? Az egyik legnehezebb téma, hogy vajon hol van a választóvonal a társadalmi együttélés és az önérvényesítés között?

Személyes véleményem (és nyugodtan mondd el te is a sajátodat!), hogy bármit megtehetsz, amíg nem sérted mások határait. Amíg nem okozol kárt, legalábbis tudatosan, szánt szándékkal nem. Ha pedig mégis hibáztál, akkor igyekszel azt orvosolni. Tiszteletben tartva a fontos emberek személyiségét, szükségleteit, miközben nem áldozod fel a sajátjaidat!

A szürke kanca harmadik tanítása:
Ne helyezkedj bele mások életébe.

Te a saját életedet éled, nem másvalakiét. Ez nem az empátia hiánya. Nem az, hogy nem törődöm veled. Arról szól, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mi az én dolgom, és mi a tiéd. Mi az én keresztem, érzésem, gondolatom, vágyam, és mi a tiéd.

Az egyik legnagyobb hiba, amit a párkapcsolatokban elkövetünk, ha nem tartjuk tiszteletben a társunk szerepét. Általában még csak le sincsenek fektetve ezek a keretek. Össze-vissza működünk, egyszerre akarunk lenni férfiak és nők, miközben elvárjuk a másiktól, hogy legyen már férfi/nő! Valódi társat akkor találunk, amikor megértjük, hogy meg tudunk állni a lábunkon. Jól vagyunk önmagunkkal. A társ legfontosabb feladata, hogy egymás mellett mindketten azt a minőséget teljesítsük ki, ami a miénk. A nő a nőt, a férfi a férfit. Amíg kénytelenek vagyunk mindkettőt egy személyben élni, addig egyik sem lesz teljes. A probléma ott kezdődik, ha belekontárkodunk a másik feladatkörébe. Ha nem hagyjuk, hogy abban ő legyen az erős és kompetens.

Terápiában olyan esetekkel is találkozom szülő-gyermek kapcsolatokban, ahol a kliensemnek rossz a viszonya az egyik szülőjével. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy a szülők kapcsolatában komoly gond van. Fel szokott merülni a kérdés, hogy miért veszi át annak a félnek a szerepét, akivel jó a kapcsolata? Mert ő nem a saját érzelmeit éli, hanem azét, akivel azonosul.

Vagy léteznek erős empatikus képességgel rendelkező emberek (empaták). Ők hajlamosak elmosni a határokat önmaguk és a másik ember között. Ekkor nem tudni, mi a saját gondolatuk, érzésük, és mit vettek át. Gyakran ez nem tudatos működés. Extrém esetekben fájdalmat, betegséget is magunkra tudunk vállalni azoktól, akikkel szoros a kapcsolatunk.

De ide sorolhatjuk még a megfelelési kényszereket, az elvárásokat, a társadalmi nyomást. Azokat a célokat, amelyek nem a sajátjaink, hanem mondjuk a szüleink, a tanáraink, a párjaink vágyai voltak. Te akartál profi zongorista lenni, vagy az anyukád? Valóban ideje számodra húsz-harminc évesen gyermeket szülni? Szeretnél egy tetoválást, de mit fognak szólni hozzá a kollégáid?

Konfliktushelyzetben a személyeskedés tipikus eset. A másik ember által megfogalmazott vélemény magadra vétele, és az ebből fakadó sértődés nem visz előre. Ahogy az sem, ha valaki kritizál, és te nem tudod elkülöníteni, hogy a felvetése jogos-e egyáltalán? Meg tudod ítélni, hogy ez rólad, vagy róla árulkodik? (A „tükör törvényei” szépen megfogalmazzák a lehetőségeket.) Ha neked mutatnak türköt, akkor megtisztelheted magad azzal, hogy a fejlődésed érdekében törődsz ezzel. Ha pedig érted, hogy ez a másik ember problémája, megélése, sérelme, rossz tapasztalata, úgy teljes nyugalommal tudsz felé fordulni. Nem billensz ki az egyensúlyodból, a harag helyett megengedés és szeretet ébred benned iránta.

Oké, ha egy nárcisztikus személyiségzavarossal, szociopatával, pszichopatával állsz szemben, akkor ő nem azért bánt, mert szenved, hanem mert ezt élvezi. Viszont ez az ő problémája, nem a tiéd! Rengeteg sérülést elkerülhetnénk, ha nem engednénk ezeknek az embereknek, hogy ártsanak nekünk.

Mi kell hát ehhez? A reális látásmód, az önismeret, az önmagunk tisztelete és megbecsülése általi belső stabilitás, nyugalom megtalálása. Valamint az előző két kancatanács:

  1. Legyen meg az otthonod, ahol erődben vagy, ahol érzed, hogy nem bánthat senki.
  2. Engedj el minden olyan mérgező kapcsolatot, élethelyzetet, önkorlátozást, ami nem szolgálja a fejlődésedet.

Majd mérd fel, mire vágysz igazán? Mi a célod? Merre akarsz haladni?

A saját életedet éled? A valódi életfeladatod beteljesítése felé tartasz ebben a pillanatban is?

Ki, mi befolyásol? Kinek, minek akarsz megfelelni? És vajon miért?

Mi történik, ha befejezed a tetszeni vágyást, és afelé mozdulsz, ami téged tenne boldoggá?

Huh, tudom, itt jönnek megint a félelmek… Mondjak egy trükköt, ami nekem bejött? Ezt egy pszichiáter hölgy (dr. Almási Kitti) előadásában hallottam, és nagyon tetszett. Beszélgetsz magaddal, vagy egy barátoddal, megfogalmazod végre, mit szeretnél csinálni. Majd hirtelen bevillan, hogy jaj, de akkor mondjuk valami rémes dolog történhet… Ekkor tedd fel a kérdést: „És akkor mi van?” Jön rá a következő para válasz. Újra megkérdezed: „És akkor mi van?” Addig folytatod ezt, amíg eljutsz a legrosszabbnak tűnő forgatókönyvig. Ahol rájössz, hogy azért ez mégsem olyan vészes… 

Hidd el, mindig több út áll előttünk! Bármilyen nehéz egy időszak, van kiút. Ha belesüppedsz a szenvedésbe, a nyafogásba, a kifogások keresésébe, akkor mártírkodsz. És tudod, mi a legrosszabb egy mártírban? Nem az, hogy belehal. Hanem hogy a végén mindig benyújtja a számlát. 

Úgyhogy ülj le, rajzolj egy térképet, zárd ki a zavaró tényezőket, bízz az erődben, és éld a saját életedet, szerepedet, minőségedet végre! 

Ha szeretnéd meghallgatni a teljes előadásomat ebben a témában, itt megteheted:  https://www.youtube.com/watch?v=ImswxpPINlk

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük