Múlt héten mindenhonnan ez a kérdés visszhangzott. Mi a valóságos számomra, és mi az álomvilág? Miért érzem, hogy a valóság jobb az illúziónál? A válaszom egyszerű: mert több annál.
Egy kép, de még egy videó sem adja vissza a másik ember fizikai jelenlétét. A kisugárzását, az illatát, a hangjának csengését, a szeme csillogását, a teste melegét, a nevetését, az apró ráncokat, amelyektől annyira emberi valaki… A teljesen egymásnak szentelt figyelem csodás erejét. Ezeken gondolkodtam, amikor pár napon belül három ember (egy férfi és két nő) is azt mondta nekem, aki akkor látott először élőben: sokkal szebb vagy, mint a képeken! Hmmm, miért, mások nem?
Miként lehetséges, hogy valaki szebbnek tűnik élőben, mint ügyesen retusált fotókon? És mások miért nem? Azt hiszem, a válasz ismét a Harmónia. Amikor a külső és a belső világ nem egymásnak feszül, hanem összhangban van. Amikor a külső szépség nem a belső tartalom hiányát hivatott kompenzálni. Amikor a tartalom találja meg a formát.
Majd pénteken egy táncszínházi darab ugyanezt a témát feszegette. A közösségi média világában mutatunk egy arcot. Persze a lehető legjobbat, vagy azt, ami aktuálisan közkedveltté tesz. Amikor ez a vetített én őszintén az, akik vagyunk, akkor semmi gond. Ám ha csupán látszat… Ott a fizikai sík (megjelenés, cselekvések) és a mentális világunk összeütközésbe kerül… Hol csapódik le mindez? A lélek szintjén. Negatív érzelmi állapotokban, majd elég hamar testi tünetekben. Függőségek, érzékenységek, betegségek kezdenek kialakulni. A rossz alvás, a kimerültség, a feszültség, az izom- és ízületi fájások, a gyenge immunrendszer, a felerősödő késztetések az eltompulásra, a menekülésre és a pillanatnyi vágykielégítésre szintén jelei lehetnek. És ezek a külsőségekben is megjelennek…
Képen el lehet tüntetni a kiütéses bőrt. A szem alatti karikákat. A száj mentén mélyülő ráncot. A hulló, erőtlen hajat, körmöket. De a valóságban nem. Első pillantásra igen, mire jó a smink és az előnyös ruci. De ha kicsit jobban megfigyeled a másikat…
Míg a belső harmónia kisugárzik. Ezt ne keverd össze a kamu hurráoptimizmussal! Az egyensúly dinamikus állapot. Befelé figyelve folyamatosan teszünk érte. És kibillenünk, igen. Csak nyugodtan! Nem az a kérdés, hogy hullámzol-e. Hanem hogy mekkorákat, és milyen gyorsan tudsz visszatérni a középpontodba?
Mert aki hiteles, az szép. Aki önazonos, az igazi. Annak nincs oka félni a lebukástól, hogy meglátják a valódi arcát. Nem kell szűz lányok vérében fürdeni, hogy fiatalosak maradjunk! Elég nem hagyni, hogy a belső feszültség mély árkokat vájjon az arcunkra.
Ugyanezt látom az emberi kapcsolatokban (különös tekintettel sok párkapcsolatra és „családra”). Kifelé Lila akác közös csodaélet. Pár, esetleg gyerek, utazások, ház, kocsi, talán már a hitel is törlesztésre került… Ám az egész egy Patyomkin falu. Mert belül üres. A két ember a négy fal között elmegy egymás mellett. Nem üdvözlik egymást mosolyogva puszival, amikor hazaérnek. Nem érintik meg a másikat. Nem alszanak együtt. Nem néznek büszkén, szeretettel, megbecsüléssel a másikra, amikor az jót főzött, vagy felszerelt egy polcot. Annyira nem figyelnek egymásra, hogy azt sem veszik észre, ha a másiknak van valakije… De ők boldogok. Minden rendben. És nem értik, miért nyúlnak minden este a pohár után? Miért jelennek meg különféle betegségek? Miért szeretnek bele egy harmadik személybe? Miért nem sikeresek a munkájukban annyira, mint amire képesek lennének? Egyáltalán, miért nem motiváltak, energikusak, inspiráltak?
Szintén múlt heti élmény, hogy két férfi barátom is elmesélt egy érdekességet. Közös metszet, hogy mindketten barátok, családosak, és nem (!) szeretőim.
Egybevágott a történetükben, hogy amióta velem kapcsolatban vannak, azóta egyik pillanatról a másikra letették az alkoholt. Elkezdtek életmódot váltani, sportolni, másként táplálkozni, olvasni, figyelni magukra. Valahogy kezdenek összejönni a dolgaik, szakmai téren is. És évek óta nem érezték magukat ennyire motiváltnak arra, hogy fejlődjenek…
Namármost, nem én vagyok Afrodité!
Minden Nő képes erre!!!
Ahogy az egyiküknek megfogalmaztam: A Nő dolga, hogy emelje a Férfit. Egy Nő a puszta jelenlétével, a létezésével is arra készteti a Férfit, hogy kihozza magából a legtöbbet. Hogy önmaga legjobb változatává váljon. A Nő növeli a Férfi önbecsülését. És amit becsülsz, azt ápolod. Nem bántod! Ha magadat becsülöd, nem fogod tönkretenni piálással, tunyasággal, lustasággal, tétlenséggel, tudatlansággal. A te Férfi részed reagál az én Nő részemre. Ezért érzed jobban magad, amióta ismersz…
És a csodás az, hogy ez nem szupererő. Hanem Női Varázserő, ami ott rejlik mindannyiunkban… Használjuk végre?
P.s.: A kutya Lili, és nem az enyém, hanem Anyukámé!
