Miért szeretem a fákat? Mert olyanok, mint a jól működő női minőség. Érdemes tőlük tanulni.
Ők a nyugalom, a harmónia, a béke megtestesítői. Tökéletes egyensúlyban vannak.
A folyamatos fejlődés, növekedés, megújulás és a körforgás tanítómesterei. A női bölcsesség ebben a ciklikusságban rejtőzik.
Tudás él bennük, melyet át is adnak, ha odafigyelünk.
Gyógyító erővel rendelkeznek (lásd pl. Bach virágterápia, rügyterápia, fitoterápia, aromaterápia stb.).
Őriznek, védenek és támogatnak, amikor szükség van erre.
Ajtóként, átjáróként működnek, mely összeköti ezt a síkot más világokkal.
Elgondolkodtató, hogy úgy kellene felépíteni az életünket, mint egy fát:
– Legyen erős gyökérzete, amely stabil alapokat, tartást ad. Ez a rész a bennünk élő ösztönerőkkel kapcsol össze. A gyökerekből készült főzetek az ösztönös, tudattalan, érzelmi energiákra hatnak. Stabilizálnak, lekötnek a földi szférába.
– Az erős törzs fizikailag jó állóképességet jelöl. Biztosítja a mostban, a jelenben létezést, a testi jóllétet.
– A lombkorona az ég felé nyúlik, felfelé törekszik, a szellemi és a kapcsolati energiákkal dolgozik. Virágokat, terméseket itt hozunk. Segít kapcsolódni a belső énnel, a belső hanggal. És ne felejtsük el, hogy a fák társas lények, folyamatosan kommunikálnak egymással. Így az „ágainkkal” mi is megtalálhatjuk azokat az embereket, akikkel érdemes együttműködnünk, bármilyen téren. A jól működő szociális kapcsolatok elengedhetelenek a valódi egészség eléréséhez.
Vagyis a fák és a WHO egyetértenek abban, hogy „Az egészség nem a betegség hiánya, hanem a testi, lelki, szellemi, szociális jóllét állapota!”
