Majdnem úgy írtam a címet, hogy „3 szó, amit soha nem használok”. Aztán rájöttem, hogy a negyedik a „soha”, mert „soha ne mondd, hogy soha”! Mindig történhet valami, ami miatt a sohából most lesz. De a „mindig” és a „soha” valójában mindig soha, mert teljesen fiktívek… Oké, térjünk rá a lényegre!
1) „Nehéz”
Véleményem szerint, aminek súlya van (azaz hatásos, jelentőségteljes), nem azonos azzal, ami nehéz. Figyeld meg ennek a szónak a hangzását! Milyen érzés, testi érzet társul hozzá? Olyan, mint egy mázsás teher, amely rátelepszik a vállamra és lenyom. Ami alatt mozdulni sem tudok. Leblokkol. Megijeszt. Lehetetlennek tűnik… Attól még, mert valamiben van kihívás, önmeghaladást, tanulást, gyakorlást, kompromisszumot vagy némi áldozatot kíván, az nem feltétlen teher. Tehát ezt a szót két dologra lehet használni:
– kifogásként – nehéz, vagyis lehetetlen, és
– önszenvedtetésként – a mártír program egyik megjelenési formája, melyben sajnálom magam, sajnáljanak mások is, és ismerjék el a nagyszerűségemet, hiszen mindjárt elvérzek a célért…
Mit használok helyette? Azt, hogy „nem könnyű”. Teljesen más érzet, ugye?
2) „Sajnos”
Hasonló motiváció húzódik meg mögötte, mint az előbb. Figyu, ha tényleg sajnálod, mert neked fontos lenne, amit így kihagysz, akkor miért engeded el, és nem teszel érte? Ha nem sajnálod, akkor kamuzol. Ha pedig azért sajnálod, mert ugyan jó lenne ez is, ám az is, amit helyette választasz, akkor minek sajnálkozni? Hiszen így lehet, hogy valamit el kell engedned, de ott az öröm, hogy van egy számodra még jobb opció! Esetleg szeretnéd sajnáltatni magad? Miért is? Mert tehetetlen/mártír vagy, aki nem azt csinálja, ami számára előnyös lenne? Vagy sajnáljalak azért, mert van, aminek örülhetsz?
Helyettesítés: „Ez most kevésbé fontos számomra, mint a másik lehetőség.” Vagyis priorizálok, és örömmel tölt el, hogy van választásom.
3) „Legközelebb”
Az egyik élethazugság, amit megetetnek velünk (írjam össze a többit?). Vagyis, nyugodtan engedd el a lehetőségeket, jön a következő. Van egy rossz hírem. Nem jön. Nincs legközelebb. Nincs két ugyanolyan nap, alkalom az életben. Mindig a Most van. Az Élet a sok Mostból áll. Ahogy a mondás tartja: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.” Mert nem veheted biztosra, hogy lesz másnap. Vagy hogy a lehetőség megvár-e. És honnan tudhatod, hogy nem az életed egyik meghatározó pillanatát vesztegetted-e el? Oké, ez most elég frusztrálóan hathat. De nem az, ha
– tudatában vagy annak, hogy te döntesz,
– a választásaidat a te prioritásaid határozzák meg,
– megbánás, sajnálkozás, mártírkodás nélkül tudsz elengedni valamit,
– nem hazudsz magadnak, nem keresel kifogásokat, önigazolásokat,
– képes vagy élvezni teljes mértékben, amit választottál.
Azaz inkább ezt mondanám: „Köszönöm, most nem.” vagy „Vállalom, hogy e pillanatban ez nem élvez elsőbbséget az életemben.” Te ki tudod mondani? Vállalod a felelősséget, ami a döntéseddel jár, meghúzod a határokat, vagy hitegeted a másikat és önmagadat, hogy valahol a távoli jövőben, egy messzi-messzi galaxisban, talán, ha Isten is úgy akarja, összejön a dolog?
