A szexualitás, mint az önbizalom mércéje

A napokban nagy nevetést okozott a felismerés a táncórákon, hogy mindig a szexualitás témájánál kötünk ki, bármit tanulunk is éppen. Számomra nincs ebben semmi meglepő, hiszen elképesztően sokrétű hatása van az életünkre. A szó latin eredete (sexus) a biológiai nemre utal. Vagyis a nőiességünk, önmagunk megéléséről szól. Önbizalom, önszeretet, öntisztelet, öngondoskodás, kapcsolati működések, szerepek, testkép… Ha ezeket vizsgáljuk, természetes, hogy újra és újra beszélünk a szexualitásunkról.

A női test valódi központja a hüvely. A hastáncban minden mozdulat innen indul és ide tart. Erőközpont, amellyel vonzunk, befogadunk, táplálunk, határt szabunk, teremtünk… Kismillió gyakorlatot tanulunk meg a tudatosítására, erősítésére, használatára tánc közben. És igen, asszociálj bátran, ezeket az élet minden területén hatékonyan alkalmazhatjuk. 😀

Kifejezetten érdekes megfigyelni, mennyire eltérő a nők hozzáállása a szexualitáshoz. Leggyakrabban itt is a végletek jelennek meg. Vagy zavarba hozza őket már az, hogy ki kell mondaniuk a szót, vagy megerősítéseket keresve, megfelelési kényszerektől hajtva átesnek a ló túloldalára, szinte bármit bevállalnak, hogy jó színben tűnjenek fel. Azonban, ha megkérdezem bármelyiküket, hogy „Te mit szeretnél? Neked mi a jó?”… ott a többi néma csend…

Amikor az első órákon tudatosítjuk, hogy
„Az életed centruma Te magad vagy.”
„Abból tudsz adni, ami benned van.”
„A mártírság, az áldozat szerep még senkit sem tett boldoggá.”
„A Nő nem azért táplálja önmagát, kér, fogad el, mert önző. Hanem mert ha ő jól van, boldog, energikus, akkor a közelében mindenki az lesz.”
„A szabadság az, amikor minden élethelyzetemben és emberi kapcsolatomban önmagam lehetek.”

És mégis, amikor a szexualitás kerül szóba, mintha ezeket elfelejtenék. 😀
Bekapcsolnak a rutinműködések és a transzgenerációs minták.
Vagy lázadni kezdenek, és ész nélkül belevetik magukat bármibe.
Egyébként szerintem ez nem gond, amíg nem sérül benne senki. A tapasztalás hasznos. Azonban amikor a valódi önbizalmat, boldogságot, nőiességet, önmagunkat szeretnénk megélni, akkor a döntő kérdés ez: „Én mire vágyom? Mi a jó nekem?”

Itt indul a legizgalmasabb kaland! 😀
Ugyanis kezdődhet a mélytengeri kútfúrás! Túllépve a társadalmi normákon, a családi mintákon, a környezet véleményén, a vallási dogmákon, a saját sémáinkon, leásva önmagunk legrejtettebb (legsötétebb?) bugyraiba… Mi bújik meg a mélyben?

Ha lépésről lépésre rávilágítasz az eddig titkolt vágyaidra, milyen érzések, gondolatok születnek benned? Szégyen? Félelem? Esetleg felszabadulás?

Tapasztalatom szerint az önelfogadás, az önszeretet, az önbizalom fejlődésével a saját sokszínűségünk megtapasztalása egy hihetetlenül boldogító érzés. Ami korábban szégyenteljesnek és vállalhatatlannak tűnt, egyszer csak üde színfolt a személyiségünk palettáján. Kreatív lehetőség, a kiteljesedés, a szabadság lépcsőfoka. Emlékszem, hogy amikor először megengedtem ezt magamnak, úgy éreztem, szerelmes lettem abba a Nőbe, aki vagyok. 😀

A látszólag fényes, szép, kedves, szolgálatkész jókislányt könnyű elfogadni. Majd, ha épp eleged lesz ebből, a harsány, magamutogató, a férfiakat csak használó, szabadszájú kisördögöt eljátszani (amíg ki nem égsz benne), ismét sima ügy. De ez mind látszat, véglet és miközben a szerep túljátszására pazarolunk egy csomó energiát, titokban az ellenkezőjéről álmodozunk.

Észrevetted már, hogy a valódi magabiztosság nem hivalkodó? Egyszerű, természetes dolog. Szerény, hiszen nincs szüksége a külső megerősítésre ahhoz, hogy ismerje a saját értékét. Éppolyan sugárzó farmerben, mint kisestélyiben. Vagy meztelenül. Nem akar megfelelni. Amit tesz, azért teszi, mert neki jó. Kérni lehet, de kényszeríteni, manipulálni nem.

Az ilyen Nő szabad és felszabadító. Az ilyen Nőt tisztelni érdemes. Már megélte a végleteket. Halad az önismeret útján. Kíváncsian szemléli és kutatja az ismeretlent, de minden lépést az alapján mérlegel, hogy örömét leli-e benne, közelebb viszi-e a céljaihoz.

Végül, hogy a tanítványaimnak ismét igaza legyen… 😀
Miért épp a szexualitás kapcsán tértem ki erre?
Mert a fenti összefüggések mellett ez az egyik leginkább tabuként kezelt téma. Azonnali és erőteljes érzelmi reakciókat vált ki. Így nagyon jó indikátora annak, hogy hol tart az önismeretünk, önelfogadásunk, önbizalmunk aktuálisan… 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük