Imádom az anyanyelvem. Minden szóban ősi tudás rejtőzik. Az utóbbi hetekben erre gondolok a legtöbbet: egyszerűség…
Egy-szerű… Egy-féle… Egy-séges… Univerzális… Általános érvényű… Általánosan működő… Vagyis minden, ami valóban működik, az egyszerű.
Csak az hatékony, ahol nincsenek két-elyek, két-ségek, ami nem két-es, két-színű…
Az egyes szám az isteni minőséget jelenti. A mindenséget hordozza. Benne van minden, amire szükségünk van. Esszenciális…
A tanítványaim gyakran hallják tőlem: a Tánc egyszerű. Nem azért, mert könnyű. Vagy mert mindenki ért hozzá. Hanem mert működik!
Nekem, aki olyan műfajokban éltem le az életem, amelyek a díszítettségre, bonyolításokra apellálnak, esetleg teljesen természetellenesek (pl. balett), nagy tanítómester a tangó. Itt minden pillanatban figyelnem kell, hogy egyszerűsítsem a mozgásom. Mert így lesz jó, természetes, működőképes.
A hastáncban és a táncterápiában ugyanezt élem meg. Nagy örömömre, sok kezdő tanítvánnyal dolgozhatok. És ők remekül tanítanak erre:
Keresd az egyszerűséget! A valódi lényeget! Az esszenciát!
November elején elmentem a Szépművészetibe a Matisse kiállításra. Döbbenten, meghatottan, áhítattal és belül dübörgő kérdések tengerével csodáltam az alkotásokat. És kerestem, amit ez a mester egész életében kutatott. A valódi lényeget, amely egy vonallal megfogható. Ami pontosan ugyanazt fejezi ki mindenki számára, mégis meghagyja az egyéni érzelmeknek a teret. Univerzális…
Szeretjük túlbonyolítani a dolgokat. Agyalni, kifogásokat, önigazolásokat, megerősítéseket, felmentéseket stb. keresni. Ám ez nagy csapda.
Az egyszerűség azt is jelenti, hogy minden egyetlen cél irányába mutat. Egységet képez az elme, a lélek és a fizikai sík. Nem húzhat más felé az „ész” és a „szív”. Nem lehet a vágy és a cselekedet ellentétes.
Mondok egy példát. Amikor egy nő szeretne egy igazi társat, egy minőségi párkapcsolatot, és ezt elképzeli, elindul az elme használata, a vágy megvalósítása. Ám ennek a fizikai világban való megnyilvánulásáig át kell mennie az érzelmek és a test rendszerén is.
Ha félelmek, blokkok, régi rossz emlékek, feldolgozatlan traumák állják útját az áhított kapcsolatnak (érzelmi szint), elakad a folyamat, vagy szennyeződik ezekkel.
Ha a test, a tettek, a szexualitás nincs harmóniában a céllal, ugyanúgy járunk. Például ha egy nő miközben a tökéletes társ után epekedik, olyan férfiakkal él bármilyen szintű szexuális életet, akik nem ezt testesítik meg, az gond lesz. Nyugi, ismerem az ilyenkor megszólaló, önigazoló mondatokat (én is gyártottam őket), mint hogy „ezeket nem veszem komolyan”, „csak egészségügyi okból megyek bele”, „nyitott szemmel járok”, „ ezek a helyzetek jót tesznek az önbizalmamnak” etc. Dumák…
A vágy és a cselekedet két nyíl. Ha a két vektor azonos irányba mutat, egyeznek, akkor a rendszer működik. Ám ha ellentétesek és egymásnak feszülnek, akkor jobb esetben „csak” nem történik semmi, mert kioltják egymást. Rosszabb esetben furcsa, disszonáns, kellemetlen, fájdalmas, feszítő érzéseket eredményez a két erő harca. Ezek a kételyek, kétségek, kettősségek. Energia- és időrabló vívódások.
Van kedved játszani? Nézd meg a jelenleg legtöbb agyalást, feszültséget okozó helyzetedet. És kezd el lebontani róla az indoklásokat, a kifogásokat, a megerősítéseket, az önigazolásokat. Ha hajlandó vagy erre, önmagaddal őszintén beszélgetve, mit látsz a végén? Egyszerűséget…
