Ma igazán tavasz van. Kellemesen simogató a szél, ahogy fekszem a fűben és élvezem a délutánt. Eszembe jut róla, hogy Pünkösd van, melynek a néphagyományban a szélzúgás is jelképe.
Ez az ünnep egy emlékeztető a húsvéti feltámadás után. Mit tanultál? Éled? Alkalmazod? Új évkör, életszakasz születik, új törvények szerint folytathatjuk. Te milyen rendet állítasz fel magadnak?
Eszembe jut a pünkösdi király- és királynéválasztás szokása. És erről az elmúlt pár hetem „kísérlete”.
Először feltettem a kérdést a tanítványaimnak: királylányok vagy királynők vagytok, szeretnétek lenni? Mert mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor ezt tisztázni kellene. Ugyanis a válasz függvénye a viselkedésünk a mindennapokban, de akár a párválasztás is.
Mert ha adott a Királylány, a Királynő, a Királyfi és a Király, akkor kinek ki a párja?
– A Királylány egyenrangú társa a Királyfi.
– A Király az ő apukája.
– Ahogy a Királyfi anyukája a Királynő.
– Így a Királynő méltó partnere a Király.
Vagyis, ha Királylány vagy, akkor nem leszel egyenrangú egy Királlyal. Hierarchikusan feletted fog állni, uralkodhat rajtad, vezethet, kereteket szabhat. Ahogy a Királynő próbálhat férfit nevelni egy Királyfiból, de ha sikerül, akkor is anyaszerepben marad. Nem fog igazán felnézni a pasira, aki könnyen el is hagyja egy rebegő pillájú Királylányért, hisz mellette többnek képzelheti magát.
Ha egy kis Királyleány hozzámegy egy Királyhoz, Királyné lesz belőle. Ami szép szerep, de alárendelt, ugyanis ő a férje által jutott hatalomhoz. Egy Királynő azonban a saját jogán uralkodik. Megtanulta, felépítette a külső-belső birodalmát. Tisztában van az értékével, az erejével. Bölcsen, termékenyen él. Tudja, mikor kell harcolni és mikor békét kötni. Ő már egyenrangú a Királlyal.
Amikor felébred bennünk ez az Úrnő archetípus, már nem akarunk Királyfikkal bohóckodni. Az is jó volt, de már nem vonzóak ezek a viselkedésminták. (Tudjátok, mit? Most nem, de egy következő cikkben szedjem össze, szerintem mi különböztet meg egy Királyt és egy Királyfit?)
Visszatérve a „kísérletre”. Májussal berobbant a tavasz, a fészekláz. Hirtelen rengeteg férfi kezdett körülzsongani. Először kapkodtam a fejem, de szerencsére tudtam, hogy jön a Fagyosszentek, amely vissza fogja metszeni ezt a túlburjánzást. De hogyan? Kíváncsivá váltam…
A Férfi dönt, a Nő választ. Nagy kedvenc mondásom, melyhez tartom magam. Ha már Királynő szeretnék lenni, nem pincsikutya… Ám manapság nem olyan könnyű feladat ez, hisz a pasik nem döntenek, hanem válogatnak…
Úgyhogy azt mondtam magamnak, Királyválasztás indul! Az én értékrendemben egy Férfi képes határozott döntéseket hozni. Célokat kitűzni, melyeket keresztül visz, tűzön-vízen. Legyen ez az, hogy elmenjek vele meginni egy kávét. De nem első szóra! Azokkal, akik akár kicsit is esélyesek voltak, nem zártam rövidre a kommunikációt. De szándékosan nem adtam alájuk a lovat. Hagytam, hogy keressenek. Válaszoltam, amikor ráértem. És figyeltem.
A cél az volt, hogy meglássam, vajon van-e köztük olyan hős lovag, aki nem egy opciónak tekint? Aki nem csak a monitor biztonságában bátor? Aki nem adja fel, csak mert három varázsmondat odaröffentésére nem nyílik ki az ajtóm? Aki eldöntötte, hogy Velem szeretne meginni egy kávét (nem a kezemet megkérni azonnal!), és nem kezd valaki mással, hátha az a nő könnyebb préda lesz?
Mert őszintén szólva, ezekre a Királyfikra egy megkent vajaskenyeret nem bíznék rá, nemhogy magamat, a szívemet, a szexualitásomat…
Szerintetek mennyi maradt a nagyszámú érdeklődőből? Egy sem…
Pedig van ilyen Férfi. Ismerek párat. Tisztelem őket, amiért Királyokká értek a mai tendenciák ellenére. Ahogy a Nőket is respektálom, akik bár nem láttak jó mintákat, összetörtek felelőtlen Királyfik kegyetlen játékaiban, folyamatosan a társadalom nyomása alatt élve azon gondolkodnak, hogy adják-e alább, mert egyedül nőként nagyon nehéz… Magányosak és félnek, hogy nem illúzió-e az értékrendjük… És mégis nap mint nap tesznek azért, hogy KirályNŐként éljenek. Egyedül, majd egy Király mellett. Aki kiállja a próbákat, legyőzi a sárkányt, megmássza az Üveghegyet, átússza az Óperenciás tengert, mert neki nem elég egy Királylány rajongása. Méltóvá akar válni a Nőhöz, aki méltóvá teszi magát a Férfihoz. Mindannyian megvívjuk a magunk harcait, de nem egymással, hanem egymásért.
Úgyhogy én még hiszek a mesék tanításában. És a fűben fekve, nyugodtan, élvezve a csodás tavaszt, örülök, hogy helye van az életemben egy Királynak, aki előbb-utóbb ideér…